Számomra ez a film talány. A családi kapcsolatokra épülő szórakoztató filmipar termelte ki magából, hogy egy gyenge helyzetkomikumba ágyazott csajos filmet készítsen, ahol a parciális mennyiségű társadalomkritikát a női szinergia felmutatásával kívánta ábrázolni és szerette volna, hogy nagyokat nevessünk is. Ha valaki megkérdezné, hol szeretnék nyaralni, utolsónak mondanám a film helyszínét Miamit, Észak-Korea előtt. De, ennek a filmnek az igazi főszereplője mégiscsak ez a hedonista város.
Négy ex -kollégista szikrázó csaj, nagyjából tíz éve végezett a főiskolán, és három éve találkozott utoljára. Jess (Scarlett Johansson), Alice (Jillian Bell), Frankie (Ilana Glazer), Blair (Zoe Kravitz). Földrajzi értelemben messze élnek egymástól, mégis tartják a kapcsolatot, időnként összejönnek bulizni. Scarlett Johansson a fő karakter, aki szenátor akar lenni és férjhez menni is készül. Ez adja az apropót Alice-nak, hogy egy szaftos lánybúcsút szervezzen a floridai Miamiban. Egy váratlan esemény azonban mindent megváltoztat. Ha igaz, hogy az a hír, amit el akarnak hallgatni, a többi csak reklám, akkor Scarlett Johansson ebben a filmben nagy bajba kerül.
Velem lehet a baj, vagy a humor változott meg és nem azt jelenti, amire én gondolok. Amikor Johansson kezébe adták a forgatókönyvet és az olvasásban elért odáig, hogy a vőlegénye pelenkában szaladgál mezítláb egy benzinkúton, hogyhogy nem hajította egy meszes gödörbe? A Vicky, Cristina, Barcelona után ez a szerep minimum fura. Demi Moore feltűnésére sincs magyarázatom, a Ghost után harminc évvel, élveteg szépasszonyként égeti magát mindent összeszámolva, nagyjából öt percig. Lea-nak hívják a filmben, ha valakit érdekel. Helyzet van, komikum nincs. Megfigyelte már valaki, hogy a csajos filmekben mindig kell valami apropó, hogy a nők összejöjjenek és a férfiakat otthon hagyhassák bébiszitter nélkül? A férfiaknak elég csak létezni, hogy az életükből film készüljön.
Sok ember környezetében él szociálisan zavaró személy, aki a klinikai szintet nem éri el, nem szorul, kezelésre, de nem veszi észre magát, nem tudja, mikor kell búcsút mondani bizonyos viselkedésformának, mert lejárt a szavatossági ideje. Ha valakinek közel harminc évesen is a kollégiumi élmények bőségszaruja jelenti élete slusszpoénját, ott valami nincsen rendben. A filmben Jillian Bell-re (Alice) van osztva ez a nagyszájú, enyhén mániás karakter, ami trendi lett csajos filmekben. Humorosra akarták írni, miközben egyáltalán nincs benne szemernyi verbális tűzijáték vagy valódi poén. Elég beragadt sztereotípia, kommersz produktumokban testes nőhöz rendelni az alpári humort.
A nők kinézetére vonatkozó filmes normákat megszegni politikailag korrekt, mégsem lehetnek a vágy titokzatos tárgyai. Ha a nő vicces egy filmben, biztosan kövér és közönséges. Az mindenképpen a film pozitívuma, hogy a szexbomba viszont okos és viselkedni is tud. Jillian Bell (Alice) a Hivatali Karácsony (2016) vagy a Koszorúslányok (2011) -ból lehet ismerős, de több amerikai televíziós sorozatban is játszik. A göndör hajú Frankie-t alakító Illana Glazer egy késői Barbra Streisand hasonmás az Ilyenek voltunk (1972) c. filmből, és legalább akkora forradalmár, ha nem nagyobb. A színésznőt a Szent este grálja (2015) filmben láthatta még a magyar közönség.
A film Bechdel- tesztje pozitív
