A Kuroko no Basket egy csapat fiatal gimnazista fiút mutat be, akik az iskolai kosárcsapat játékosai. Két elképesztően tehetséges elsős csatlakozik hozzájuk. Az egyik egészen az Egyesült Államokból érkezett, a másik pedig a híres és egyben hírhedt Csoda Generáció tagja volt. Utóbbit hívják Kurokonak, aki a csoda válogatott árnyékjátékosa volt.
Az előző iskolájában létrejött különleges csapat, ami minden mérkőzést óriási különbséggel nyert meg, most különvált. Mindenki más-más gimnáziumba ment tovább, így várhatóan egymás ellen is pályára kell majd állniuk. Kuroko azonban nem szeretne ugyanabba a hibába esni, és egy olyan csapatban játszani, mint a korábbi.
De mit is jelent ez pontosan?
Azt, hogy csupa lélek embereknek, kosarasoknak és örök fiataloknak szól ez a sorozat. A történet nagy része az összetartozásról, a közös harcról, bajtársiasságról szól. Arról, hogy sokan vagyunk egyek. Ez a viszonylag általános, lassan már elcsépelt és mindenki által ismert „tanulság” ebben az animében egyáltalán nem válik unalmassá. A legtöbb negatív karaktert pont ugyanúgy megismerjük, mint a jókat és ezáltal mindenki többdimenzióssá válik. Sőt. Mindenki fejlődik, amire pedig a történet lezárul teljesen más képet kapunk a kezdetekhez képest. És remélhetőleg a változás mindenkinek melegséggel tölti el a szívét.
De ne tévesszen meg senkit a lágy, érzelmi vonal. Van itt humor, meglepetés és mérhetetlenül sok izgalom. Habár a kosár meccsek esetében az alkotók kicsit elrugaszkodtak a valóságtól, ez nem jelenti azt, hogy abszurd akrobatikus mozdulatokkal és szárnyak segítségével zsákolnak és szereznek pontokat a játékosok. Van egy-két érdekesebb „képesség”, amivel néhány játékos rendelkezik, de ez talán még többet ad a játékhoz. Ráadásul egyáltalán nem keltik azt az érzést, hogy mi, hús-vér emberek a kosárpályára lépve ne tudnánk megcsinálni azt, amit az anime karakterek.
Na de mi az a különlegesség, amit ez a sorozat igen, de sok más nem tud?
Ez a sorozat olyan, mint a Pokemon vagy valamelyik focis anime, amit a 2000-es évek elején a gyerekek rajongva néztek a tévében. Köztük én is. De mégis miért, amikor mai napig nem vagyok óriási rajongója sem a focinak, sem a Pokemon-nak? Mert át tudtam élni. Úgy éreztem, hogy én is meg tudom csinálni, amit kedvenc szereplőim. És ez a helyzet a Kurokon no Basket című animével is. Visszarepített abba a korba, amikor még hittem abban, hogy bármi lehetséges.
Így míg lelkesen néztem a sorozatot én is elhittem, hogy ha megdolgozok érte egyszer én is zsákolhatok úgy, mint Kagami, vagy passzolhatok úgy, mint Kuroko.
Így, ha valaki újra átakarja élni a fiatalkorát, vagy csak egy kis lelkesítő műsorra vágyik, ez egy kihagyhatatlan darab.