Megszámolni is nehéz, hogy hány filmet is kapunk egy éven belül a horror zsánerében. Egyértelműen az egyik legnépszerűbb műfaj manapság, viszont a mennyiség nem egyenlő a minőséggel. Csak ritkán jövök ki úgy a moziból, hogy egy horrorra tiszta szívből azt tudom mondani, hogy igen, ez valami egyedi, maradandó alkotás lett. Az Éjszaka a házban első ránézésre kellő potenciállal rendelkezett ahhoz, hogy valami maradandót alkosson, ám sajnos a végére elfáradt.
Beth élete egyik napról a másikra rémálom lesz, ugyanis a férje, Owen öngyilkos lesz. Beth egyedül maradt a tóparti házukban, ám a gyászt fura, megmagyarázhatatlan dolgok kísérik. Emellett pedig a nő kénytelen szembenézni azzal, hogy férje valószínűleg kettős életet élt.
Az alapsztori végeredményében egy izgalmas, feszült kis horrornak ágyazhatott volna meg. Részben ez sikerült, hiszen a mozi nagyjából fele egész jól bánik az alapanyaggal, sikerül megteremteni egy korrekt atmoszférát, és jól adagolja a feszültséget is. A férjével kapcsolatos titok is kellően érdekfeszítő, a néző automatikusan elkezd spekulálni, nyomozni a főszereplővel együtt. A gondok inkább a film második felével, különösen az utolsó harmaddal vannak.
Az mindenképp dicséretes, hogy a film mer lassú lenni, mer időt hagyni a karakternek, és főleg annak, hogy a nő aktuális pszichés állapotát jól bemutassa. A film központi témája egyértelműen a gyász és az elengedés köré épül. Emiatt szükséges is, hogy ne csapongjon, hanem a nővel együtt élhessük meg ezt a folyamatot. A gond viszont az, hogy a jól felépített feszültség a film végére alábbhagy, és sajnos a befejezés is olyan irányt vett, ami számomra aláásta az addigi hangulatot. A lezárással bizonyos szempontból több kérdést kapunk, mint választ. Hatásos, kicsit művészi akart lenni, ám ebben az esetben nagyon idegennek érződött, és nem érte el azt, amit szeretett volna. A szellemes történetek legnagyobb rákfenéje az, hogy nehéz újat mutatni és nem beleesni a műfaj csapdáiba. Épp ezért kicsit izzadságszagú volt az utolsó fél órának a tálalása.
A főszerepben Rebecca Hall (Godzilla Kong ellen) kiválóan a hátán vitte a filmet végig. Jól hozta a megtört, sokszor cinikus nőt, aki a gyász közepette kezd rájönni az igazságra, és ez a felismerés bőven tartogatott a színésznőnek teret arra, hogy megmutassa kvalitásait.
Az Éjszaka a házban egy újabb példa arra, hogy nagyon nehéz maradandót alkotni ebben a műfajban. Az akarat megvolt, és ki lehet emelni több pozitívumot is, de sajnos a végére előjöttek a szokásos zsáner hibák, és a mozi konklúziója sem tudott igazán ütős lenni, miközben nagyon érződött rajta, hogy valami nagyot akar durrantani. Egy próbálkozásnak jó, de semmi igazán emlékezetes nem sült ki ebből.