Könnyedén elsiklik az ember fölötte, mert megbújik a tinihorror, szuperhős, skandinávsötét krimi áradatában, de ha rátalál az ember, akkor garantáltan remek három órája lesz.
A The Chair (A tanszékvezető) egy kis amerikai egyetem irodalom tanszékén játszódik. Ji-Yoon (Sandra Oh) frissen kinevezett tanszékvezető egy meglehetősen szétzilált hivatalt kap a nyakába. Nem ismeri a politikai játszmákat, soha nem ült még a középvezetői poszt igencsak sikamlós székében, pedig ehhez a munkához nemcsak tehetség kell, hanem vastag bőr, határozottság, és néha egy kis gerinctelenség sem árt. Ji-Yoon mégis megpróbál megbirkózni a feladattal, holott egyedüli szülőként meg kell küzdenie egy problémás (vagy inkább csak önfejű) örökbefogadott kislánnyal, egy feleségét gyászoló, de rendkívül szimpatikus, talán már túlzottan laza munkatárssal, Bill-lel (Jay Duplass), és három tanszéki őskövülettel.
Ez a sorozat azonban nem (közelről sem) helyzetkomikumra épülő alkotás. Egy apró kis laboratórium, amolyan világ-Petri-csésze, ahol szinte minden előfordul, mely manapság a nyugati (főként az amerikai) társadalmat foglalkoztatja. A hat, egyenként harminc perces részről elmondhatjuk, hogy egy kedves, nem túlromantikázott, szirupmentes szerelmi történet. De ha csak ezt látjuk benne, akkor nem figyeltünk eléggé. Ugyanis sok, és egyenként is igen komoly téma merül fel a történet során. Az alkotók érintik a manapság oly gyakori, felületes információkon alapuló tömeghisztéria kérdését (pizzagate), a kisebbség jogaiért küzdők dilemmáját (BLM), a lelkiismeret vs. a „pénz diktál” örök problémáját. És ettől ez a kis sorozat hirtelen rendkívül színessé, izgalmassá válik, miközben egy pillanatra sem hagyja el azt a könnyed, kedves, sokszor kifejezetten humoros atmoszférát, melytől mindez befogadhatóvá válik.
Ezért aztán nem is állítható, hogy a The Chair könnyed alkotás. Mert nem az. Viszont könnyedre van szerkesztve, és ezt csak olyan alkotók képesek elérni, akik rendkívül jó alapanyagot (történetet) kapnak a kezük alá. A történet írója az az Amanda Peet, akit főként színészként ismerhettünk meg (Férjem védelmében, Együttlét, Aljas John). A főszerepben pedig azt a Sandra Oh-t láthatjuk, akit legtöbben a Grace klinika doktornőjeként ismernek, de aki számtalan sorozatban alakított már szenzációsan – többek között ő volt Eve nyomozónő a Megszállottak viadalában. Természetesen, szinte már játék nélkül játszik. Őt számos remek színész támogatja: David Morse (Halálsoron, Treme) vagy Holland Taylor (Ügyvédek, Két pasi meg egy kicsi, Orville). Sőt, még David Duchovny is megjelenik pár perc erejéig, aki saját valós nevét égeti porrá kifejezetten szerethető módon.
Ez a sorozat tehát jó. Sőt, kiváló. Nincsenek benne váratlan fordulatok, gyilkosság vagy kémek, de van benne számos jó karakter, történet, komoly mondanivaló, szerelem és humor. Mindenkinek ajánlott, aki egy kis minőségi szórakozásra vágyik, de nem túl komolyan.
