A Netflix exkluzív/saját gyártású sorozatai a streaming kínálatokon belül az egyik legkiemelkedőbbek. Míg a Disney Plus a Marvel/Star Wars sorozatok világára épít első sorban (tegyük hozzá, hogy kiemelkedő színvonalon teszik mindezt), amelyek már bejáratott franchiseok. Az a veszélyes egy-egy ilyen már bejáratott franchise esetén, hogy az elvakult fanatikus rajongók már-már lassan jobban ismerik az univerzumot, mint annak megalkotói, és kétes megítélésű lehet egy-egy sorozat vagy film. Viszont nem kell új világokat teremteni, hanem már egy jól működő univerzumba kell beilleszteni az újabb elemeket.
A Netflix ezzel szemben sokkal jobban teret enged önálló produkcióknak, illetve minisorozatoknak, és ezek közül jó néhánynak a kulturális nívója az átlagos tömegcikkek felett van. Nekem a kedvenceim a sorozatokon belül ezek a rövid 7-8 részből álló teljes történetet bejáró mini sorozatok, amelyekben egy teljesen kerek, egész történetet kapunk. Több, mint egy film, de kevesebb, mint egy végeláthatatlan sorozat. Erre a mostani mini sorozatunk is egy remek példa a Sarah Pinborough: Behind her eyes című könyve alapján készült azonos című sorozat. Magyarul a „Ne higgy a szemének!” címen található meg a Netflix kínálatában.
A „Ne higgy a szemének!” című Netflix sorozat történetének középpontjában egy elvált anya áll, név szerint Louise (Simona Brown – Férfi kell!, Éjszakai szolgálat), aki titkárnőként dolgozik és egyedül neveli fiát. Hétvégente az egyetlen kikapcsolódása, hogy barátnőjével elmennek egy „csajos” estére. Az egyik ilyen alkalommal a barátnője váratlanul nem jön el és a csalódottan induló estén megismerkedik álmai férfijával, Daviddel (Tom Bateman – Dermesztő hajsza, Ó, anyám!). Klasszikus klisés megismerkedés: leönt véletlenül egy pohár itallal egy férfit, és ebből a balesetből egy tökéletes este kerekedik a randi végén pedig elcsattan az első csók. Szinte egy romantikus film közepén találjuk magunkat, ám a férfinak hirtelen távoznia kell és jól láthatóan valami komoly gondja van. Nem is keresi többé Louiset, majd rövid időn belül megjelenik a nő munkahelyén, mint pszichiáter és innentől kezdve Louise lesz a titkárnője. A végzet elkerülhetetlen.
Ezek után nagyon sok irányba lehetne elvinni a sorozatot. Működhetne, mint egy egyszerű szerelmi történet, de már az atmoszférából érezzük, hogy a folytatásban nem ez várható, sokkal inkább egy thriller ez, mint sem romantikus film. A képlet még tovább bonyolódik, mikor megismerjük David feleségét Adelet (Eve Hewson – Robin Hood, Kémek hídja). Adele az a gyönyörű semmittevő feleség, aki a tökéletes gazdagok felhőtlen életét éli, viszont érezzük, hogy valami nagyon nincsen rendben közte és David között. Valami nagyon bizarr kötelék ez a házasság, és valami kimondatlan hazugság köti őket össze. Mikor Adele megismerkedik egy furcsa véletlen következtében Loiuse-szal, akkor kezd igazán új irányt venni a történet.
Hiszen Louise és David vonzalma egyre erősödik és közben Adele és Louise között egy barátság is elindul. Adele, mintha egy börtönben élne David mellett, és hogy David pszichiáter meg is van rá a szakmai tudása, hogy uralja Adele életét. Louise belekerül ebbe a kettőségbe, hogy vonzódik Davidhez, de mégis érzi, hogy valami nagyon nem kerek a házasságában és a férfi pszichéjében, de mégsem tud a férfitól elszakadni, és egyre mélyebbre kerül ebbe az örvénybe. A sorozat jól körüljárja ezt a szeretői státuszt megfűszerezve azzal, hogy milyen mikor egyfajta barátságba kerülsz a szeretőd feleségével. Mindemellett a rejtély David és Adele házasságában végig ott húzódik majdnem a sorozat végéig.
Az alakítások szempontjából Adele messze a legerősebb a sorozatban. A tekintetében a pszichopátia, a ridegség, a kiszolgáltatottság, az ártatlanság egyszerre benne van és úgy vált, ahogyan éppen a szituáció megkívánja. Teljes hullámvasútra ülteti a nézőt, hogy most ő egy áldozat, vagy ő a métely? Ő mérgezi meg David életét, vagy David mérgezi meg az övét? Ez a bizarr, furcsa kettőség vonul végig a sorozaton és mi is ezen a hullámvasúton ülünk Loiuse-szal, kinek az alakítása szintén nagyon korrekt ő az abszolút azonosulási pont. Talán a leggyengébb teljesítményt a kisfiút (Adam) játszó Tyler Howett nyújtja, megint egy érzelemmentes gyerekszínész. Sajnos a katartikus elválás és újratalálkozás nekem nem működött és ez nem Simona Brownon múlott.
Összességében abszolút az ajánlható kategóriába tartozik ez a sorozat. Nem szeretnék semmilyen csattanót lelőni, mert elrontanám az élményt, ezért megpróbálok kicsit rejtélyesebben fogalmazni, de a kritikához hozzátartozik, tehát nem spoileres, de az olvassa tovább, aki látta úgy biztosan nem rontom el az élményt. Van a sorozat 4. része környékén egy fajta műfajváltás, ami indokolt a végső fordulat miatt, viszont odáig egy teljesen reális talajon működő történet kap egy új színezetet. Sokaknak ez a váltás befogadhatatlan lesz. Biztos vagyok benne, hogy lesz, akinek emiatt nem lesz élvezhető onnantól a sorozat. Azonban, ha elfogadjuk ezt a fajta adalékot és fűszert a sorozat végső katartikus lezárása azért kárpótol érte. Aki figyelmes képes összerakni a mozaik darabokat, mert nagyon okosan építi fel magát a sorozat. Talán túl okosan is, ügyelve minden apró részletre, és aki már sok fordulatos filmet látott ki tudja következtetni a lezárást, de összességében egy korrekt munka, és ebben a terjedelemben teljesen élvezhető. Egy kis bulvárt idéző apróság, hogy szerintem Eve Hewson hasonlít Lábas Viktóriára a Margaret Island énekesnőjére, és Tom Bateman meg a Kelemen Kabátban énekesére Horváth Boldira. Ez ilyen kisstílű humorizálás, de nem hagyhattam ki, lehet nem is hasonlítanak rájuk.
