A szuperhős filmek korában sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi történne, akkor, ha egy isteni erejű egyén nem feltétlenül a jó ügy szolgálatába állítaná erejét, hanem önös érdekek kiszolgálására, bosszúállásra vagy akár pusztításra használná azt? A kérdés jogos és ezt James Gunn is így vélhette, éppen ezért segédkezett a Brightburn című alkotás elkészítésében, ami minden aspektusában egy anti-szuperhős mozi lett.
Brandon Breyer (Jackson A. Dunn) egy 12 éves fiúcska, aki különleges módon került szüleihez, Tori és Kyle Breyerhez (Elizabeth Banks, David Denman), hiszen egy idegeneredetű tárgyban landolt a telkük melletti erdőben. A fiatal házasok pedig elhatározták, hogy felnevelik. Brandon azonban 12. születésnapja után elkezd furcsa dolgokat tapasztalni és ráébred, hogy földöntúli ereje van. Az egyetlen kérdés pedig nem más, mint hogy mihez kezd újonnan szerzett képességeivel? Amikor pedig történik egy véletlen baleset és bajba keveredik miatta, akkor elszabadul a pokol.
James Gunn nevével van fémjelezve a film, ennek ellenére ő ebben az esetben csak a produceri teendőket látta el, a rendezői széket pedig annak a David Yarovesky-nek adta, aki A galaxis őrzői 2 végén felcsendülő Inferno című számnak a videoklipjét rendezte, viszont a projekt családon belül maradt, hiszen a forgatókönyvet két testvére, Brian és Mark Gunn jegyzik. A történet rendkívül egyszerű alapokon nyugszik és pontosan ez az, ami a sava-borsát adja az egésznek. Az alkotás végig baljóslatú hangulatot áraszt magából, érezni lehet, hogy itt bizony brutális dolgok fognak történni. De arra senki sem lehet felkészülve, ami a vásznon történik.
A brutalitás nem véletlen, hiszen ez mégis csak egy horrorfilm szuperhős köntösbe csomagolva és ez pont, hogy jót tesz neki, mert így tökéletesen betudták mutatni, hogy mi történne, akkor, ha az általunk ismert hősöket más impulzusok érnék az életben és erejüket inkább a totális káosz megteremtésre használnák. De nem mehetünk el a negatívumok mellett sem, mert azok is akadnak bőven. Sajnos a rendezés olyan szinten lett jellegtelen, hogy az már fáj. A Gunn testvérek pedig az írás kapcsán túl sok időt szenteltek az alapozásnak és ez azt eredményezte, hogy a film rendkívül lassan indul be és az igazán érdemi rész a film utolsó 20-30 percében történik csupán. Ráadásul még a karaktereket is hihetetlenül mostohán kezelték, mondhatni zömében biodíszletek, Brandon-t és a két szülőt leszámítva. Valamint az is érződik, hogy sokkal alacsonyabb költségvetésből készült, mint mondjuk Gunn Marvel filmjei.
A színészek közül tulajdonképpen ketten tudtak úgy igazán kibontakozni ők pedig nem mások, mint Jackson A. Dunn és Elizabeth Banks. Dunnak ez az első főszerepe és el kell ismerni, hogy jól veszi az akadályokat, valamint kellőképpen „creepy” tudott lenni, ami ehhez a karakterhez elengedhetetlen. Elizabeth Banks előtt meg le a kalappal, mert még soha nem volt ennyire jó. Minden rezdülése átérezhető, ezért vele tudnak leginkább azonosulni majd a nézők. A közte és Brandon között lévő kémia nem csak, hogy működik, de el is cipeli a hátán az alkotást. A Gunn testvéreknek ezúttal, ugyan nem sikerült megváltaniuk a világot, de még így is egy korrekt és sokkoló horrorfilmet sikerült össze hozniuk. Ugyan megvannak a maga hibái, de azt, amit vállalt tudta teljesíteni és a kicsi Brandon-tól biztos vagyok benne, hogy kifogja rázni a hideg a publikumot.
