Hogyan hajt a vágy egy jómódú középkorú nőt, hogy viszonyt kezdjen egy nála évtizedekkel fiatalabb fiúval, aki történetesen a mostohafia? Mit idéz elő benne és kettejük kapcsolatában, ha kitudódik tiltott viszonyuk? Csábítás, szexualitás és árulás a hívószavai a Szívek királynője című dán-svéd koprodukcióban készült filmnek.
A családi dráma alaphelyzete, hogy Anne (Trine Dyrholm) és családja házába költözik a férj (Magnus Krepper) korábbi házasságából született fia: Gustav (Gustav Lindh). A fiú beilleszkedése nem éppen zökkenőmentes, kicsapongó életmódja heves veszekedéseket szül az amúgy rendes házban. Anne, szakmáját tekintve ügyész, életét a szexuálisan zaklatott fiatal lányok megsegítésére tette fel. Férje, Peter, pedig lelkiismeretes orvosként dolgozik. Kettejük kapcsolata elhidegülni látszik, pont mikor a még kamasz Gustav megérkezik. Anne és Gustav egyre közelebb kerülnek egymáshoz olyannyira, hogy Anne szexuálisan is vonzódni kezd a nála több évtizeddel fiatalabb fiúhoz.
A film pedig kettejük kapcsolatának kialakulásáról szól, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy a nő bűnbe eséséről. Trine Dyrholm rendkívül finoman és érzékletesen játsza a csábításnak ellenállni képtelen középkorú nőt. A tapasztalt színésznő játékában egyesül a házastársi életében nem eléggé értékelt nő helyzete, a munka okozta stressz és a tabu hívogató tiltottsága. Korábban láthattuk az Egy jobb világ című Oscar díjas filmben, de filmográfiája visszanyúlik a 90-es évek dogmamozgalmához, hiszen szerepelt Thomas Vinterberg, Születésnap című filmjében is. Gustav Lindh játéka sem kevésbé remek. A fiatal színész mindössze négy éve szerepelt először filmben, de a Szívek királynőjében nyújtott alakítása alapján ezt senki sem mondaná meg. A fiú naivitásának hála enged a nő kicsit sem burkolt közeledésének és kapcsolatuk fenntarthatatlanságát észre sem veszi. Amikor azonban már nem mehet tovább kettejük kapcsolata, ő az, aki a legjobban elszenvedi a történteket. Az Anne-ben felgyülemlett félelem, hogy elveszítheti férjét és két lányát is arra sarkalja, hogy tagadjon és minden energiájával Gustav ellen forduljon. Az egzisztenciális válság okozta félelem miatt Anne erkölcsét is leépíti. Gustavot pedig először ő, majd a hazugságok áldozataként maga az édesapja is elhagyja, egyre lejjebb lökve őt a lelki szakadékba.
May el-Toukhy rendezőnő filmje kimagaslóan jeleníti meg a bűnbe sodródó nő lelki útját, majd pedig a lelkiismeret-furdalás és a bűn felismerése utáni erkölcsi zuhanórepülését. A rendezőnővel korábban már találkozhattak a magyar nézők is, előző filmjét, az Egy szó, mint száz: szerelem! című szerelmi dramedy-t ugyanis hazánkban is bemutatták. A Szívek királynője jóval mélyebb történetet mondd el, amiben látjuk a főszereplő rossz döntéseit, azonban mégsem tudjuk egyből elítélni. A nézői ítélet Anne „árulása” után érik be, amikor már minden morális értéket eltaszított magától. May el-Toukhy filmjében kiválóan megmutatja milyen a bűnbe eső nő útja és milyen mikor partnerét és önmagát is megtagadja. A legmagasabb korhatárkarika sem indokolatlan, a filmben többször leplezetlenül kerül a szemünk elé a szexuális tartalom.
A film formanyelve rendkívül pontosan húzza alá a rendezői törekvést. A szereplők szinte minden jelenetben valamilyen torzító hatás alá esnek. Van, hogy ez egyszerűen egy tükör, melynek hatására az az érzésünk, mintha nem is egymással beszélgetnének a szereplők, vagy lehet egy nagy üvegfelület, ami mögé kerülő szereplő lelki káoszát láthatjuk. A film végéhez közeledvén egyre markánsabb torzításokat látunk: Anne-t, mikor letagadja Gustavval való kapcsolatát és a fiút elküldi a házból, egy éjszakai ablak tükörképeként látjuk, olyan képet adva a szereplőről, mintha egynél több arca lenne. A film egészét végigköveti egy faszimbolika. A tavaszi lombok alatt egymásra talál a tiltott pár, később, a már egyedül lévő Anne pedig a téli kopár fák alatt sétálva emlékeztet bennünket a helyszín fontosságára.
