A Kölcsönlakás bemutatója előtt Gerzsenyi Bettika kollégánk meginterjúvolta a film három szereplőjét, Balla Eszter-t, Martinovics Dorinát és Fehér Tibor-t. Elsőként a Fehér Tiborral készült interjúját olvashatjátok.
Filmsomnia (Gerzsenyi Bettika): Volt-e érzékelhető különbség a rendezésben, abból az aspektusból, hogy ez volt az első rendezése a Dobó Katának, illetve amiatt, hogy női rendező?
Fehér Tibor: Úgy gondolom, hogy nem igazán vagyok ebben a kérdésben kompetens, mert nekem ez volt az első mozifilmem. Én eddig a Csak színház és más semmi-ben forgattam, ahol Nagypál Orsi és Miklauzic Bence rendezőkkel volt szerencsém együtt dolgozni, de a tapasztalataim alapján nincs igazán különbség női és férfi rendező között.
A másik kérdésedre válaszolva, egyáltalán nem érzékeltem, hogy ez a volt Kata első rendezése. Borzasztóan felkészült volt és szeretettel, figyelemmel fordult felénk. Magabiztosan instruált, nagyon nyugodt volt, tele energiával. Tényleg szívét lelkét beleadta az egész filmbe.
Filmsomnia: Hogy történt a casting? Konkrétan erre a szerepre hívtak be, vagy történt esetleg változás?
Fehér Tibor: Engem konkrétan a jógaoktató szerepére hívtak. A casting során a filmben Lindát alakító Martinovics Dorinával próbáltunk el két jelenetet és az jól sikerült. Rögtön megvolt köztünk az összhang.
Filsmomnia: Jógázol?
Fehér Tibor: Sajnos nem igazán van rá időm. De természetesen voltam már pár jógaórán. Nagyon jó dolognak tartom. Biztos nekem is nagyon jót tenne, mert kötött, merev vagyok, és ezek a gyakorlatok segíthetnek az ellazulásban, a mentális és fizikai kondíció fenntartásában.
Filmsomnia: Sportoltál, azért a kötöttség?
Fehér Tibor: Igen, fociztam, atletizáltam, de minden más mozgás, sport is közel áll hozzám. Most például bokszolok, mert készülünk a Rocco és fivérei című előadásra. Ugyan csak májusban kezdjük a próbákat, de már most elkezdtük az intenzív felkészülést, amiben egy profi bokszedző is segítségünkre van. Megerőltető, de marhára élvezem.
Filmsomnia: Van-e szerepálmod?
Fehér Tibor: Nincsen szerepálmom. Karakterről tudok beszélni. Szeretem a negatív, mocskos, koszos karaktereket. Ezek mindig közelebb állnak hozzám, mindig sokkal izgalmasabbnak találom őket, mint a klasszikus hősöket. Örülnék, ha egy ilyen karakter megtalálna a közeljövőben.
Filmsomnia: Nem volt még ilyen?
Filmen még nem. Színházban szerencsére igen. A próbák javában zajlanak, a nagyközönség pedig február 16-tól láthatja majd a Nemzeti Színházban, az Egy ember az örökkévalóságnak című előadást, ami Robert Bolt: Kinek se nap, se szél című művéből készült. A történet szerint VIII. Henrik épp el akar válni Katalintól – mert nincs fiú utód – hogy elvehesse Boleyn Annát. Ehhez és egy paptól, Mórusz Tamástól kéri az áldását és hogy érvénytelenítse az első házasságot, de ő erre nem hajlandó, ezért börtönbe zárják és a végén lefejezik. Én játszom a VIII. Henriket. Nagyon jól van megírva a darab, rengeteg lehetőséget ad a játékra, imádom, és igazán jó szerep. Nagyon nagy reményeket fűzök hozzá, izgatottan várom a bemutatót.
Az az igazság, hogy ez a tipikus szépfiú karakter, amit a Csak színházban is játszottam, nem igazán az én világom. Persze a komédiára nagy szükség van, ahogy ezt a szuperül sikerült Kölcsönlakás is bizonyítja, hiszen egy vígjáték tökéletesen szórakoztatja az embert másfél órán keresztül, de az én személyes világom ennél sokkal sötétebb. Színészként az a dolgom, hogy minden karakterben magabiztosan mozogjak.
Filmsomnia: Mondhatom-e azt, hogy szeretnéd, ha nem csak ezt a nagyon szimmetrikus és helyes arcot látnák!?
Fehér Tibor: Hát hogy a kék égbe ne?
Filmsomnia: Ha bármelyik rendezővel dolgozhatnál, akkor ki lenne az és miért?
Fehér Tibor: Színházban kétszer dolgoztam a grúz David Doiasvili-vel. A Szentivánéji álomban és a Cyrano de Bergeracban rendezett engem, és egyszerűen imádom. Fantasztikus rendező, most jön majd hozzánk Tartuffe-öt rendezni. Odáig vagyok érte, nagyon egy húron pendülünk a fickóval. Nagyon szeretem.
Ha a filmeket nézzük, akkor Guy Ritchie-vel nagyon dolgoznék! Nagyon jó lenne alkotni valami maradandót, amire 50-100 év múlva is azt mondják, nézd meg ezt a filmet. Tulajdonképpen a rendező ilyen szempontból mindegy.
Filmsomnia: Rossz, hogy a színházban többször eljátszol egy szerepet, valószínűleg sohasem ugyanúgy, viszont nincs rögzítve, nem marad meg az örökkévalóságnak.
A színház az más. Az a pillanat művészete. Ma ilyen hangulatban van a kollégád, holnap te vagy más. Nagyban függ az előadás attól, hogy sikerül-e és miként a szimbiózis a közönséggel. Ezek mind hozzáadnak az aznapi előadásodhoz. Szóval teljesen más a színház, soha nem tudnám otthagyni.
Nagyon szeretnék filmekben forgatni ebben képzelem el a jövőmet, de emellett a színház biztosan marad.
Filmsomnia: Milyen volt a Kölcsönlakás forgatásának hangulata?
Fehér Tibor: Fantasztikus. Nem volt ilyen, gyerünk-gyerünk, haladjunk. Jó hangulat volt, jó emberekkel. Nyugodt volt. Élveztük.
Filmsomnia: Szerinted létezik-e megítélésbeli különbség színházi és filmszínész között?
Fehér Tibor: Szerintem nincs színházi színész meg filmszínész., csak színész van.
Azt gondolom, hogy a színész bármit eljátszik, de onnatól kezdve a rendező dolga hogy őt irányítsa és vezesse.
Filmsomnia: Volt-e lehetőségetek improvizációra a forgatás során?
Ha volt ötlet, akkor megbeszéltük a Katával. Például egy-egy jógapózt, vagy amikor a konyhapult mögött azt a Krisna dalt énekelgetem. Szaunázáskor mindig ezt hallgatom, mert úgy kikapcsol. Tulajdonképpen semmi különös, ilyen zsolozsma. Az a kérdés merült fel, hogy hogy vesz észre engem Klem Viktor a konyhapult mögött. És akkor bedobtam, hogy mi lenne, ha én ezt a dalt nyomnám. Megtetszett a Katának és rábólintott.
Filmsomnia: Végezetül áruld el, hogy mi volt a kedvenc filmed 2018-ban?
Fehér Tibor: Ha külföldi filmre gondolsz, nem tudok most mást mondani, mint a Bohém Rapszódiát, de elfogult vagyok, mert én szinkronizáltam benne a főszereplő, Rami Maleket. Nagyon sokszor láttam ezt, sokat dolgoztam ezzel a filmmel, sőt még műfogat is kaptam, és azzal kellett beszélnem. Rami Malekkel már egyébként is összeforrtam, mert a Mr. Robotban is én voltam a magyar hangja.
Szerintem zseniális alakítást nyújt Freddie Mercuryként. A filmet nagyon sokan lehúzták, hogy a Queen tagok szentnek állítják be magukat, meg aki Freddie-t akarja megismerni az nem ebből fogja. Szerintem viszont egyet nem szabad elfelejteni,: ezt a filmet a Queen tagok csinálták. Freddie Mercury-ről egy szép emléket akartak állítani. Meg nyilván az is benne volt a tervben, hogy kicsit promózzák a zenekart, kicsit felfrissítsük a Queen vérét, ami sikerült is. Mindezek mellett az vitathatatlan, hogy Rami Malek lenyűgözőalakítást nyújtott benne.
Megnéztem a Csillag születik-et (Star Is Born) is, amiben Bradley Cooper zseniális. A film végén zokogtam. Amikor Lady Gaga azt énekli, hogy I will never love again és visszavágnak arra a jelenetre amikor Bradley Cooper karaktere írja ezt a dalt, akkor, nem lehet mást csinálni, mint zokogni! Szóval jó helyre kerül az Oscar, akár ide, akár oda megy.
