Rendhagyó, interaktív performance-sorozatot rendeztek vasárnap délután Budapest közterein, illetve a Hungary Live PopUp Studióban a jelenleg is zajló glasgow-i klímakonferenciához igazítva. A tánc-, mozgásszínház- és egyéb előadások a fenntartható életmódot, a klímaváltozás megállításának kérdését járták körül, bizonyos pontokon pedig a közönség is tükörbe nézhetett saját e téren tanúsított életmódjával kapcsolatban.
A Fővám téren bemutatott Paradicsomok című előadásban például Tamaskó Helén karaktere kétségbeesetten vágott egyszer használatos műanyag poharakat és környezettudatos életvitelt illusztráló példákat (pl. komposztálás, repülés helyett vonatozás, turkálóban vásárlás) Szili Enikőhöz, aki azonban ezeket egy használt billentyűzettel sorra félrehajította. Vajon az egyszeri néző is tesz-e hasonló lépéseket? És ha igen, meg is elégedhet ezzel vagy csak így próbál takarózni, miközben a lelkiismerete félresöpri a világot kicsiben alig befolyásoló próbálkozásokat?
Műanyag poharak, mégpedig tömegével, a Szomjúság című táncfilmben is felbukkantak, melyet a program vége felé, a stúdióban vetítettek le. Az egyetlen szereplő, Horváth Anna már az előadás elején valósággal fuldoklott a műanyag poharakban, ám a csúcsjelenetben mégis sorra vette ki az újabb és újabb poharakat egy erre szolgáló gépből, hogy aztán egy korty után el is dobja őket. Kezdetben fuldoklott a szemétben a Don’t forget us című produkciót előadó Kemelo Sehlapelo és Andrés Martinez is, ám miután kibújtak a műanyag hulladékot rejtő zsákokból, játékként próbálták újrahasznosítani a rengeteg zacskót és flakont. Végül visszafeküdtek a zacskókba a műanyag szemét közé, melyet aztán az ugyanabban a helyiségben tartott többi produkció előtt és közben is kerülgetni kellett. (Itt is szabad ráismernünk hétköznapi életünkre.)
A Hungary Live PopUp Studióban tartott előadások közül több is történeteket mesélt el, a megszokotthoz képest azonban jelentős csavarral. Az I Saw You Well főszereplője (Kozma Zsófi Rebeka) például egy madár volt, az ő szemszögéből ismerhettük meg, hogyan alakult közvetlen környezete és az emberek együttélése. Nos, nagyrészt lelombozóan. A szintén Kozma Zsófi Rebeka vezetésével, a közönség által felolvasott Us in the Past / Mi a múltban pozitívabb hangvételt ütött meg az emberek közötti együttműködéssel, hidak építésével kapcsolatban. Nathan Ellis írását néhány mondatonként más önként jelentkező olvasta fel, így a jelenlevők többsége maga is aktív részesévé válhatott az előadásnak – ahogyan a klímaváltozás témája is mindannyiunk közös története.
A közönség bevonása egyébként is a performance-sorozat erősségei közé tartozott. A helyszíneket összekötő sétákon Béres Bíborka vezetésével megismerkedhettünk a többi érdeklődővel (a gyakorlatban is kivitelezve az imént említett felolvasás témáját), ötletelhettünk a Budafoki út átalakításáról és körberajzolhattunk krétával az utcára hullott leveleket. A méhek életét és az emberek által okozott nehézségeit bemutató Banquet for Bees című előadásban együtt táncolhattunk a két főszereplővel, majd a FreeSZFE performansz osztálya által maradékokból készített palacsintákat is megkóstolhattuk. A falra akasztott térképről eközben le lehetett olvasni, milyen messziről érkezett a Kende utcába a kakaópor vagy a kókuszreszelék. E kézzelfogható élmények talán a Paradicsomok vagy a Banquet for Bees című előadásokban citált szikár tényeknél is jobban tudatosították mindannyiunkban, hogy legfőbb ideje fellépni a klímaváltozás ellen.
