Hány női szerzőt tudunk felsorolni az 1900-as évek előttről? Kikre emlékszünk a gimnáziumi éveinkből? Talán leginkább Sappho-t tudja a legtöbb ember említeni. Az 1800-as évekből Jane Austint, Mary Shelly-t, Emily Brontë-t tudják esetleg néhányan, de egyikkel sem foglalkoznak külön az iskolában. Mégis, miért nem fordítunk nagyobb figyelmet a női szerzőkre?
A régebbi időkből nem igazán találkozhatunk női írókkal, és ennek az oka igencsak egyértelmű manapság. Álnéven alkottak, méghozzá férfinevet használva. Miért is volt erre szükség? Csupán csak azért, mert nők nem írhattak anno. Ha mégis, akkor óriási csatákon kellett keresztülmenniük az elején, hogy bárki foglalkozzon szerzeményükkel. Rosszabb esetben pedig csak a fiókban vártak a női szerzők szövegei, várva a napot, amikor száz évvel később végre felfedezik.
Idén azonban a Baileys támogatásával összeállítottak egy gyűjteményt a Womens’s Prize for Fiction 25. évfordulójára. Többféle fogadtatás érte ezt a kezdeményezést, de minden apró hibától eltekintve kiváló ötletről van szó, amit, ha jól kiviteleznek és tovább is foglalkoznak vele, megváltoztathatják a női irodalom helyzetét. A gyűjtemény több olyan női szerző alkotásának összegyűjtése, akik álnév alatt alkottak egész életükben. Ez egyfajta tisztelgés azok előtt a nők előtt, akik hátrányos helyzetük ellenére kimagasló eredményeket értek el. Női művészek által megálmodott új borítókkal és az írók valódi nevével ellátva indítják útjukra a tehetséges szerzők alkotásait, ezáltal megadva a kellő elismerést.
A legpozitívabb az egész tevékenységben, hogy a Baileys oldalán, a Reclaim Her Name címszó alatt a könyvek megtalálhatóak és ingyenesen letölthetőek. A Nagy-Britanniában működő könyvtárak pedig még ajándék példányokat is kaptak a teljes gyűjteményből. A Women’s Prize for Fiction alapító vezetője, Kate Mosse nyilatkozott a BBC-nek, ahol elmondta, hogy reményei szerint a kezdeményezés elindít egy folyamatot. A cél az lenne, hogy bátorítsák a női szerzőket, és hogy a jövőben azt a figyelmet kapják meg, amit megérdemelnek.
A sorozat 25 kötetből áll, ezzel is megadva a tiszteletet a 25. évfordulónak. A műfajokat tekintve igencsak változatos listáról beszélhetünk, hiszen sci-fi, horror, feminista és lelki témákkal is találkozhatunk a gyűjteményben. A legismertebb Mary Ann Evans mind közül, aki George Eliot néven adta ki majd’ 150 évvel ezelőtt Middlemarch című alkotását. Mellette sok más írónő is megjelenik, mint Ann Petry, aki az első fekete nő, akinek a könyvéből több mint egymillió példány kelt el.
Ha tematika szerint nézünk néhány írónőt, a kísértettörténetek közé sorolhatjuk ebben a gyűjteményben Violet Paget és Mary Hawker alkotásait. Az előbbinél a gótikus horrort egy váratlan szerelmi viszonnyal fűszerezte a szerző, az utóbbinál hat különböző szemszögből ismerhetjük meg egy kísértetjárta házban tartott parti kimenetelét.
Ha romantikusabb utakon szeretnénk járni, akkor Alice Dunbar Nelson és Pearl Richards várja az olvasókat, de mellettük még Amantine Aurore Dupin Indiana című regénye is említést érdemel. Ebben a történetben biztosan igaz az a mondás, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, hiszen a történet főszereplője, a 16 éves, házas leány szerelmes lesz fiatal szomszédjukba. Megjelenik a korban jellemző romantika, realizmus és az idealizmus. Vagy választhatjuk Violet Nicolson művét, a Garden of Kama-t, ahol az indiai és perzsa költészet inspirálta képekkel és szimbólumokkal tarkított történetekkel találkozhatunk. Ezekben a szenvedély, a viszonzatlan szerelem és a veszteség is egyaránt megjelenik.
A viktoriánus kort is megismerhetjük Julia Frankau Twilight, illetve Mary Tutiett The silence of Dean Maitland című alkotásában. A Twilight-könyv esetében főleg a tabuk feldöntése volt a cél, míg Mary Tutiettnél a vidéki viktoriánus világba lépünk bele, ahol könnyen megúszhat egy gyilkosságot egy pap, ha hagyja, hogy az egyik legjobb barátja vigye el a balhét.
A legérdekesebb kategória szerintem azonban a mélyebb rétegeket vizsgáló könyvek, például Mary Bright Keynotes című alkotása, ahol rövid történeteken keresztül vizsgálja a nők közötti kapcsolatot különböző társadalmi osztályok és szexuális beállítottság alapján. Mary Kingsley The History of Sir Richard Calmady című könyve pedig egy rokkant férfi lelki fejlődését követi végig, ahogy az önutálattól eljut az elfogadásig.
Mind a fentebb említett könyvekben, és a további 14 kiadványban is izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket olvashatunk, és talán nem túlzás kijelenteni, hogy többségük saját korát meghaladó kérdésekkel foglalkozott műveiben. Így nemcsak abban állt merészségük, hogy kiadták könyveiket, amikor nem lehetett volna, de abban is, hogy mertek tabukat dönteni. Remélhetőleg ez a gyűjtemény tényleg segíteni fogja az eljövendő női írók helyzetét, de ha azt nem, legalább példát nyújtsanak mindenkinek. Nincsenek akadályok a tehetséges hölgyek előtt, ha elég elszántak és rátermettek.
