A prágai Franz Kafka Társaság 2001 óta adományoz egy bronzplakettet és pénzjutalmat egy olyan írónak, akinek munkái minden olvasóhoz szólnak. Mindenkinek mondjanak valamit az alkotások állampolgárságtól, kulturális háttértől függetlenül. Műveikkel hozzájárulnak az egymás iránti tisztelet és szeretet fontosságának terjesztéséhez. Feltétel, hogy a közép-európai szellemi értékeket tükrözzék a szövegek, de ehhez nem kell a régióból származnia az írónak. A díjazottak között olyan irodalmi nagyságok szerepelnek, mint Philip Roth (Amerikai pasztorál), Elfriede Jelinek (A holtak gyermekei), Peter Handke (Az ismétlés), Murakami Haruki (Kafka a tengerparton) és Nádas Péter (Emlékiratok könyve I-II.)
A 20. alkalommal adományozott elismerést, mint már említettem, a nemzetközi zsűri Milan Kunderának ítélte. Az író életművét nemcsak Európában de az egész világon nagyra értékelik és elismerik. Több mint negyven nyelvre fordították le regényeit. De mégis miért olyan fontos a 91 éves Milan Kunderáról beszélni?
A siker egyik jele lehet az is, amikor muszáj elköltöznöd az anyaországodból. Miért? Mert olyan dolgokat írsz meg, amiket nem szabadna, de meg kell írnod. Ezt tette a Franz Kafka-díjas szerző is. Habár most nem azokat a műveit említeném, amik miatt Csehországot el kellett hagynia, csupán csak egy regényéről szólnék, amit talán jó néhányan ismernek. Ha a szerzőről nem is sokan tudnak, talán már hallották egyik sikerkönyvének a címét: A lét elviselhetetlen könnyűsége. Ha könyvben nem is, a képernyőn már talán látták ezt az alkotást, mivel négy évvel a könyv megjelenése után, 1988-ban megfilmesítették.
A történet most nem is fontos, azt az olvasónak kell felfedeznie, a lényeg a mondanivaló, a filozófia, a tartalom. Ezek pedig elég súlyosak tudnak lenni a könyvben. Elgondolkodtató mind a 400 oldal, és ahhoz, hogy igazán megérthesse az olvasó, bizonyos dolgokat át kellene élnie vagy egyfajta szemlélettel kell rendelkeznie. Talán pont ezért igen vegyes a fogadtatás az új olvasóktól. Kundera célja, vallása a regénnyel kapcsolatban, hogy az emberi lét néhány nagy kérdését kutassa az írásában. Tehát valójában a létezés jellegét firtatja, de nem úgy, mint a filozófusok. Nem logikus érvelésekkel találkozunk, hanem a klasszikus irodalmi prezentációval. Egy történeten keresztül kapunk egyénenként eltérő, de tematikában megegyező tanulságot, eredményt, gondolatot.
A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényben a központi kérdés a könnyű és a nehéz filozófiájával kezd foglalkozni. Rögtön az elején egy filozófiai bevezetővel kezdődik a könyv, így nem nehéz megérteni, mit is kell keresnünk majd a történetben. A tét nélküli életről szóló gondolatmenetét olyan nevekkel párosítja, mint Nietzsche és Parmenidész. Arról ír, hogy a könnyed, súlytalan élet, habár egyszerűnek, és – ahogy neve is jelzi – könnyűnek tűnhet, erkölcsi értelemben viszont pontosan az ellentette. Ez a könnyűség, habár más-más módon, de mindenkinek az életében valamilyen módon, szinten jelen van és érdemes rajta elgondolkodni, életünket ebben a kategóriában újraértékelni.
Kunderát pedig, ha másért nem is, de ezért kell olvasni: az emberi fejlődés, a saját személyes utunk változásának, előrehaladásának érdekében. Akiknek régről rossz élményei vannak a könyvvel kapcsolatban, azoknak azt tudom mondani, próbálják egyszer újra, lehet, meglepetést okoz. Akik pedig még nem olvasták, készüljenek fel, a könyv nemcsak elgondolkodtat, de megnyugtat, frusztrál és megkérdőjelez. Mindezt okkal teszi, és pont azért kár lenne kihagyni.
