Adam Sandler, bármilyen szempontból nézzük, egy kifejezetten híres színész. Ha megállítanánk az utcán tíz embert, biztosak lehetünk benne, hogy minimum kilenc tudni fogja, kiről van szó. Azonban a hírnév nem feltétlen a pazar szerepekből és az emlékezetes alkotásokból fakadhat. Sandler 1995-ben került a középpontba Billy Madison – A dilidiák című filmjével. Ezután egymás után ontotta filmjeit, amikben hol fullba nyomta a kretént, hol romantikázgatott egyet-kettőt, hol pedig egy egyszerű csávót alakított egy egyszerű történetben. Szó se róla, Sandler egyik személyes kedvencem pályafutásának kezdete óta. Ő tipikusan egy olyan színész, aki szórakoztat és nem csak a babérokra gyúr. Számára Hollywood a trash és az összetett produkciók közti átmenetről szól.
Brutálisan rossz filmet csinálni nem nehéz, de nézzük csak meg, hogy hányan emlékeznek a Jack és Jill néven futott förtelemre, ami máig 3,3-as értékkel áll az IMDb-n. Erre nem véletlen emlékszünk, mert egy olyan filmről van szó, ami számbavehetetlenül rossz. De nézzük azokat a filmjeit, amik kifejezetten mókásak, mint a Csontdaráló, a Nagyfiúk, a Kellékfeleség, a Ki nevet a végén?, a Ne szórakozz Zohannal! és a többi, és a többi. Azt gondolom, Adam Sandler egyáltalán nem rossz színész, aki viszont máig annak tartja, az valószínűleg nem látta a Csiszolatlan gyémántot vagy az Üres várost. Ezekben mutatja meg igazán, hogy ő nem csak egy elcsépelt komédiaszakos diák, aki sohase lesz igazi színész, ő bizony tud. Bepróbálta az Oscart tavaly, és furcsa módon nem kapott egyetlen jelölést se, így megígérte, ha ez bekövetkezik, visszavág a világnak egy újabb borzalmas filmmel. Itt pedig meg is érkeztünk a Hubie Halloweenhez!
Mint ahogy a címből is kiderül, közeleg a Halloween és Salem városát ellepik a cuki kisgyerekek szörnyeknek és szellemeknek öltözve. Hubie Dubois-t (Adam Sandler) pedig, az ünnep óriási rajongóját egyetlen cél vezérli évről évre, egy tökéletes Halloween. Ha lejárt bacont árulnak, ha fent akad egy macska a fán, ha bármi egyéb gyanús dolog történik, Hubie ott terem és már jelenti is az őrsön. A probléma csupán az, hogy Salem összes lakosa csak egy idióta barmot lát Hubie képében, így az évről évre egyre jobban teljesíteni akaró srác csak levegőnek van nézve. Hubie szomszédságába azonban egy új lakó költözik, akiről hamarosan titokzatos dolgokat tudunk meg, ami valóban veszélyeztetheti az idei ünnepet. Pont.
Hubie karakterét már láthattuk, nem is egyszer. Adam Sandler kicsit debil karakterképe a legtöbbször pont annyira vicces, mint szánalmas, a probléma mégis itt rejtőzködik ebben a filmben is. Hubie egy kicsit selypítős, agyilag visszamaradott, családcentrikus figura, akinek a Halloweenen és egykori sulis barátnőjén, Violet Valentine-on kívül semmi se igazán fontos. Ja de! Természetesen Salem lakosságának és édesanyjának a megvédése. Ha azt mondanám, hogy a film csavaros, izgalmas és felettébb vicces, akkor bizony hazudnék. Ez a film úgy, ahogy van, pocsék. A karakterek pont annyira lettek túltolva, mint maga Hubie. Szó se róla, a színészgárda remek. Szinte mindenki megjelenik a színen, akiket eddig megszokhattunk a Sandler-remekekből. Mégis hiányoznak az ütős, csattanós poénok, amiket évek múltán is vigyorogva veszünk elő. Engem még akár egy-két jópofa ötlettel is meg lehetne fogni, de itt morzsáit se látjuk ennek. Egy termosz, ami mindenre jó? Ugyan, hol járunk? Egyszer porszívóként, egyszer meg Batman féle kötélként bravúroz, szinte már ellopja a show-t a maga kis gyerekes mivoltával.
Szomorú, hogy a film, bár abszolút szép díszletekkel dolgozik, a köztük császkáló emberek az egészet semlegessé, üressé teszik. Amikor hatodjára kergetik meg Hubie-t a gyerekek tojásokkal, meg minden egyébbel megdobálva, akkor erősen elgondolkodik az ember, hogy ezeknek tényleg nincsen más, jobb dolguk?! Emberek, Halloween van. Az ijesztgetés és a halottak napja. Felkapjuk rémisztőbbnél is rémisztőbb jelmezeinket és csokit csalva járkálunk ajtóról ajtóra. Ehhez képest hat vagány kis gengszter csak a főszereplőnkkel akar kitolni. Arról ne is beszéljünk, hogy ami volt, az elmúlt.
Úgy tűnik, Sandler már nem tud igazán vicces agyhalott lenni, és a film nézése közben csak az jár majd a fejünkben, hogy ez bizony tudatos döntés volt. Itt bizony egy eszméletlenül elbaltázott filmet kell csinálni. Sikerült.
A szedjünk össze minden műfajt és dobáljuk egy kalapba megoldás nem a legokosabb döntés.
Romantikus szálat vinni egy egyébként nagyon bénán működő kémiába tragédia. Olyan jumpscare-ekkel dominálni, amiktől csak Hubie ijed meg, lelombozó.
Drámát és meglepetésekkel teli fordulatokat felvonultatni egymás után meg szinte felesleges, ha azt már előre lehet látni, hogy ez nem fog menni.
Előző írásomhoz megfelelően, itt is csak az undorító poénok repkednek, amik, bárhogy nézzük, csak lejjebb viszik a film eleve alacsony színvonalát.
Mégis, valahogy azt gondolom, hogy ez a film kellett. Pontosan azért volt rá szükség, hogy Sandler tényleg megmutassa, hogy: Tessék, akkor maradok egy rossz színész, aki ugyanazokat a védjegyeit vonultatja fel majd a jövőben, évről évre! Ezzel pedig nem fog egyfajta sajnálatot kikelteni belőlünk, de mégis egy elég erős határt képez vele a jó és a borzasztó között.
Azt gondolom, ideje visszatérnie a kellemesebb, fogyaszthatóbb alkotásokhoz!