Mindannyian láttunk már régi filmet, de ennél régebbit aligha, mert azt ők, a címet adó Lumière fivérek találták fel. A francia dokumentumfilm időutazásra hív a filmművészet megteremtői: Auguste és Louis Lumière szubjektív univerzumába. Az új korszakot nyitó fivérek eredeti, felújított filmkockáit rendezte önálló filmalkotássá a cannes-i filmfesztivál igazgatója, Thierry Frémaux. Ugyanő narrál a háttérből magával ragadó szenvedéllyel, humorral, nemcsak az ántivilág Franciaországáról, de az egész akkori világról. A kinematográfia feltalálói 1895-ben forgatták első filmjüket a saját gyárukból kiözönlő munkásokról. Tíz év alatt 142 filmet készítettek, ebből látunk most 108 darabkát, összefűzve és beillesztve az örökkévalóságba.
A régiesen pörgő mozgóképek elvarázsolják a mozilátogatót, különös atmoszférába lépünk át, ahol minden ódon, mégis minden ismerős. A mindennapi élet apró történéseinek vetítése a maga idejében óriási sikert aratott. A forgatások eleinte dokumentarista stílusban folytak, ám hamar átváltottak, a profizmusuk nem engedte az esetlegességeket, így inkább megrendezték a jeleneteket. A két Lumière és a nekik dolgozó operatőrök már a legelső alkalmakkor is igényes szakmai munkát végeztek, snittjeik ma is annyira élvezhetők, mint a 19. század végén. Az egyenként ötven másodperces filmek komponálása tökéletes. És mindezt úgy oldották meg, hogy nem volt a kamerának keresője! A megvalósítás elképzelhetetlenül nagy hozzáértésről vall. Nem ragadtak le a kényelmesebb totál (széles látószög) képkivágásnál, a hatás fokozására közeliket (premier plán) is használtak. A fártnak nevezett gépmozgást – abban az időben panoráma felvételnek hívták – nagyon hamar, már az első időktől alkalmazták.
A kisfilmek érzékeny, szubjektív betekintést adnak a mindennapi életbe. Megmutatja az éppen dívó kuglijátékot, amit az utcán, tengerparton felnőttek játszottak, a szülőt, aki járni tanítja, vagy eteti gyermekét, vagy a strandolókat, persze az akkori divat izgalmasan bonyolult öltözetében. A polgár közlekedik a lyoni, párizsi forgalmas utcákon, lóvasúttal, kerékpárral vagy épp gyalogosan, de látjuk munka közben is. Látványosan szép példája ennek az a tökéletesen komponált képsor, amikor az asszonyok hosszú sorban görnyedeznek a lyoni folyóparton, és mint egy nagymosoda, mossák, mángorolják a ruhákat. A kép hármas tagolású. A nők egyenes sora fölött a kikövezett töltés, a fölött a rakparti utca sávja látható.
Egy másik archív filmen mintha a Titanic képsorai elevenednének meg; hatalmas hajó úszik be átlósan a képmező közepébe, a perspektívát gyönyörűen rajzolja ki a hozzánk közel eső rakparti tömeg a képmező alján, majd a befutó hajó mögött felsejlik a párába borult túlparti sokaság. Az első film Lyonban született meg, ahol a család élt, később a világ számos más pontján is forgattak. Tudjuk, a filmkészítés bonyolult művelet, de ezt nem láthatjuk. A mozi históriáját jobban megismerni akaró közönségnek ez, talán majd hiányzik a filmből. Okostelefonjával ma már bárki készíthet álló- és mozgóképeket, ők bizonyára szépnek, vidámnak, szórakoztatónak fogják találni a filmet.
