Itthon is bemutatták Tóth Barnabás legújabb, Susotázs című rövidfilmjét, melyben két szinkrontolmács negyedórányi kalandjával találkozhatunk. Az alkotás hazai és nemzetközi viszonylatban, szakmai és nézői körökben is egyaránt tetszést aratott, majd egészen az Oscar előszobájáig menetelt. A film egyik vetítésén, az Art+ Cinemában volt alkalmunk a rendezővel interjút készíteni.
Filmsomnia (Majer Judit): Miért pont szinkrontolmácsolás? Hogy jött a téma? Van valami személyes kötődésed?
Tóth Barnabás: Igen, van, ugyanis én majdnem tolmács lettem. A Külkereskedelmi Főiskolára jártam angol-francia szakra, és ezt a két nyelvet viszonylag jól megtanultam. Amikor azt elvégeztem, akkor két helyre adtam be a jelentkezésem, filmproducernek a főiskolára, ami most már egyetem (Színház és Filmművészeti Egyetem, a szerk.), és az EU-tolmács kézpőre is. Ennyire közeli a téma. De aztán előbbire fölvettek, utóbbira nem, úgyhogy gyakorlatilag ennyin múlott.
Filmsomnia: Tolmácsolással ezek szerint nem foglalkoztál.
Tóth Barnabás: Nem tolmácsoltam így élesben. Egyszer, véletlenül, tévedésből elvállaltam valamit, de az tragikusan ment, szóval el se kezdtem ezt a szakmát. Aztán évekkel később voltam egy konferencián, figyeltem a tolmácsokat, talán egy kis nosztalgiával, és éreztem, hogy milyen jó téma lenne, ha rájönne két tolmács, hogy csak egy ember hallgatja őket. Ez az ötlet aztán elég izginek tűnt, és ezt fejlesztettem forgatókönyvvé.
Filmsomnia: Tervezel rövidfilm kategórián kívül mást is rendezni?
Tóth Barnabás: Abszolút, sőt, most szinte kizárólag csak egész estésben gondolkozok. Elég sok rövidet csináltam már, és úgy látom, hogy bizonyos szempontból ez most egy helyben jár, nagyon nehéz kitörni rövidfilmmel, ezért most inkább nagyjáték terveim vannak. El is készült már egy televíziófilm az MTVA és a Médiatanács finanszírozásával, Akik maradtak a címe. Most lett kész, kb. egy hónapja, próbáljuk fesztiválokra, mozikba eljuttatni, meglátjuk, hogy mire képes.
Filmsomnia: Göttinger Pállal hogy kerültél kapcsolatba? Ismertétek egymást korábbról?
Tóth Barnabás: Jóval a film előtt már ismertük egymást, állandó fellépőnk az improvizációs színházban, a Momentán Társulatnál. Ott én tag vagyok, a Pali meg az egyik műsorvezető, sokat játszunk együtt, Kapolcson is sokat dolgozunk együtt, úgyhogy nekem ő félig-meddig már inkább barát. Ráadásul a Pali két filmmel ezelőtt már játszott tolmácsot nálam, a Van egy határ című rövidfilmben, így szinte adott volt a dolog, a filmötlet születése pillanatában tudtam, hogy ő lesz az egyik tolmács.
Filmsomnia: Mik a tervek a jövőre? Van valaki, akivel esetleg szívesen dolgoznál?
Tóth Barnabás: Hú, nagyon sok ember van, akivel szívesen dolgoznék. Andival vannak most terveink (Osvárt Andrea – a szerk.), szerintem vele előbb-utóbb kinéz egy újabb munka. Még semmi konkrétum nincs, de tervek vannak. Nagyon hasonló a gondolkodásunk, ő is tenni akar, ő is egy cselekvő ember, és én is úgy látom, hogy nem érdemes csodára várni, nem érdemes örökké csak pályázgatni, sebeket nyalogatni, hanem előre kell menni, vannak más utak is.
Filmsomnia: Ezek szerint van most folyamatban valami projekted.
Tóth Barnabás: Van, az mindig van, nagyon sok. Igazából, szerintem minden filmrendezőnek mindig van vagy öt terve a fiókban. Nekem is van, sokkal több is, ami éles vagy élesedik, az is kb. három. Sok nyársat kell a tűzben tartani, mert tíz tervből lesz egy film, maximum, és ez egy fölülbecsült arány.
Kiemelt kép: Filmhu
