Hatalmas várakozás előzte meg gyerekkorunk egyik legnagyobb még élő színészlegendájának, Terence Hillnek budapesti érkezését, akinek elválaszthatatlan társával, Bud Spencerrel forgatott megannyi klasszikussá vált moziján ezren nőttünk fel.
Hatalmas csinnadrattával beharangozott, közönségtalálkozóval egybekötött vetítést ígért a forgalmazó (Romis Mozi) a Corvin Moziban, majd a vetítéseket követően a Syma Csarnokba invitálták a nézőket autogramosztás, fotózkodás és személyes találkozó reményében. Már elővételben rohamosan fogytak a hírek szerint a jegyek, volt, aki személyesen órákkal pénztárnyitás előtt elment a mozihoz jegyet venni, hogy a legjobb helyről nézhesse idolját élőben és a vásznon egyaránt, sokak pedig a gép előtt ülve próbáltak lecsapni a még szabad helyekre. Akkora volt az érdeklődés, hogy a forgalmazó, plusz vetítéseket is kénytelen volt számításba venni, az egy fővetítésen kívül. Aki pedig bármelyik időpontra jegyet váltott a Nevem Thomas-ra, annak a Corvin Moziban egy jegyhitelesítés után automatikusan járt egy belépő a Symába is.
Úgy volt kezdetben megtervezve, hogy akik az utolsó vetítésen vesznek részt, azok is időben át tudjanak érni a Stadionokhoz, hogy találkozhassanak a legendával. Időközben viszont jött egy lehetőség a jegy nélkül maradt rajongók számára is, hogy 5000 Ft-os áron belépőt válthatnak a közönségtalálkozóra. A hírek szerint elég sokan éltek ezzel a lehetőséggel is. Terence Hill már előző nap késő délután/kora este megérkezett Budapestre, ahol testőrök hada várta. Autogramosztásra és közös fotóra szinte esély sem volt, ott a rajongók elmondása szerint a stábhoz tartozó személyek a másnapi Syma Csarnokot tanácsolták számukra, mint lehetséges helyszínt, ezen vágyuk kielégítésére. A most 79 éves világsztár korát meghazudtoló fittséggel csütörtök reggeltől már a sajtó rendelkezésére állt és eleget téve megannyi meghívásnak a FEM3 stúdiójától kezdve a Startlapon át a Mokka illetve Retro rádióig sorra járta az interjú helyszíneket. Közben megebédelt a Dallas étteremben, ahol nem csak pár szerencsés motoros találkozhatott vele, de kiosztott egy két autogramot is a rá váró rajongóknak.
Elérkezett az este, a Corvin Mozi előtt egyre csak gyűlt a tömeg, középen vaskordonok húzódtak végig, amik között vörösszőnyeg várta Hillt. A nagy tömeg láttán rengeteg arra járó bámészkodó járókelő kérdezgette, kire várnak itt ennyien, mikor pedig megtudták, hogy Nevem: Thomas filmjének magyarországi bemutatójára érkezik ide a Terence Hill, sokan a maradás mellett döntöttek, így növelve az addig sem kis tömeg létszámát. A szervezők autogramkártyákat osztogattak az egybegyűlteknek, az egyiken csak Terence Hill volt rajta és a film promóciós példánya volt, a másik típuson, a közel 150 filmjét szinkronizáló Újréti Lászlóval közösen szereplő sztár mosolygott vissza ránk. Ahogy közeledett a meghirdetett érkezés időpontja, úgy kezdett a közönség is egyre nyugtalanabbá válni. Igaz az sem segített, hogy sokan munkából rohantak, hogy az előadás előtt még érvényesíteni tudják jegyüket a már említett Syma Csarnokos eseményre is.
És a zűrzavar, mely sajnos a rendezvény egészét jellemezte itt kezdődött. Az emberek nem tudták, hol kell a jegyüket hitelesíteni, a sajtótól érkezők, pedig azt a helyet keresték, ahol be tudnak csekkolni és felvenni Presscardjukat. Nekünk is majd félórába tellett, míg sikerült bejutnunk az épületbe. Addigra persze a legjobb helyek már el lettek foglalva. A rajongók együtt várakoztak a sajtó képviselőivel. Volt, aki bort hozott a művészúrnak, volt, aki DVD borítókkal készült, de volt, aki csak egy selfiet szeretett volna. Némi késéssel, de megérkezett a spagettiwestern élő legendája, kint a vörösszőnyeg mentén bőszen osztogatta az aláírásokat a rajongóknak testőrei gyűrűjében. Kezdetben még Terence Hilleket szignózva, később, hogy minél többeknek jusson már csak T. Hilleket írt.
Mire bejutott a mozi épületébe a testőrök gyűrűjében esélye se volt senkinek, hogy bármit is kapjon, mutatták az irányt, tolták felfele a moziterem felé. Igaz a lépcsőn még visszafordult integetett az ott ráváró közönségnek, pár aláírást kiosztva a lépcsőkorláton át benyúló rajongóknak, miközben a hangosbemondó 3 percenként szólította fel az aulában várakozókat, hogy foglalják el helyeiket, a kivetítőn úgyis láthatnak mindent. De várható volt, hogy annyira hatott ez a felszólítás a rajongókra, mint karácsonyi ünnep előtt a közértben vásárlókra zárás előtt 5 perccel, hogy igyekezzenek a kasszához.
Miután egy külön helyiségbe vonult el megpihenni Hill, újra megkérték a rajongókat és a sajtó képviselőit, hogy foglalják el helyeiket.
A fotósok az első két sorban helyezkedtek el.
Némi újfent várakozást követően megjelent a színpadon DJ Dominique is, aki elnézést kért a közel 30 perces csúszásért és felinvitálta a pódiumra a magyar színész- és szinkronlegendát, Újréti Lászlót. Aki a rá jellemző kedves szerénységgel mesélt egy kicsit a közönségnek Hillhez kapcsolódó élményeiről, majd DJ Dominique külön kihangsúlyozva, hogy az olasz világsztár jelenlétében szigorúan tilos a vaku használata és a beszélgetés közben ne is fotózzák a művész urat, színpadra szólította Őt.
A közönség ovációja és tapsvihara közepette pedig egy kis plüssállattal a kezében megjelent. Köszöntötte a rajongókat majd elmesélte tolmács segítségével, angolul, amit szinte minden Spencer-Hill fan betéve tud, hogyan ismerkedett meg anno, mindenki Charlie O’Brian-jával.
Nem véletlen, hogy, pont ezt a karaktert idéztem most. Ugyanis az anekdotázás közepette egyszer csak megszólalt Újréti művészúr telefonja, a Kincs, ami nincs filmzenéjének csengőhangján. A közönségből egy emberként tört ki a nevetés és a taps, még Terence Hill is elmosolyodott rajta. Az est legkellemesebb és viccesebb helyzetét okozva ezzel. Mert sajnos, ami ezután következett az inkább szomorú és csalódásra adott okot, mind a rajongóknak, mind a sajtó képviselőinek.
Kezdeném a sajtó szemszögéből. Mint fentebb írtam, Terence színpadra lépése előtt felszólították a média képviselőit, hogy se vakut nem használhatnak (ez még érthető és tiszteletben is kell tartani a művész kérésének megfelelően), se beszéd közben nem lehet kép és hang rögzítést alkalmazni. Majd a beszélgetés után lesz 2-3 perc, míg a legenda beáll és akkor lehet a sajtó számára dokumentálni. Csak hogy, amint lement a beszélgetés, Hill a biztonságiak gyűrűjében szinte kiszaladt a színpadról. A fotósok pedig csak néztek maguk elé, hogy hát nem erről volt szó. Követték a művészt a folyóson, ahol újra egy elkülönített helyiségbe vitték. Kb. 15 perc múlva az utcára kivezetve, majd újra a mozi területére visszairányítva kordonok mentén visszahozták. De itt sem állt meg egy percre sem, sem egy fotóra, de aláírásra sem.
És ez nem rajta múlt, mert látszott rajta, hogy Ő szívesen megállna a sajtónak, a rajongóknak, de sajnos feszített tempóban irányították a másik teremben történő vetítésre. Ahol ismét elmondhatta a már említett történetet. Eközben a sajtó képviselői ígértet kaptak, hogy mielőtt átmegy a Symába, – ahova a rossz megvilágítás és a vaku mellőzése miatt a várható képek minősége miatt felesleges lenne átmenniük,- majd a lépcsőfordulónál elhelyezett kordonnál lesz 1-2 perc fotózásra lehetőség. Egyetlen kikötés a vaku mellőzése volt. A több sajtóorgánumtól is érkező fotós, újságíró, videós szépen felsorakozva várta Hillt, aki kedvesen mosolyogva, a testőrök árnyékában védve, akárcsak 30 perccel előtte, ugyanúgy elsuhant az őt váró kisebb társaság előtt. A szervezőktől pedig csak egy vállvonást kaptak, mikor értetlenségüknek adtak hangot, hogy akkor ezt most miért is?! A Symába érve pedig a sajtó akkreditáció még annyira sem volt elég, hogy értékelhető felvétel készülhessen, hisz addigra már az első sorok rég el voltak foglalva a rajongók által. Máshova, pl. a kordonon belül, a színpadhoz közel nem engedték be a sajtó munkatársait. Sajnos a szervezés a sajtó felé mind információ közlésben, mind fizikálisan bőven hagyott kívánni valót maga után.
És akkor nézzük a rajongók szemszögéből az eseményt. Mint írtam rengetegen váltottak jegyet a filmre, még olyanok is, akik el sem tudtak menni a vetítésre, csak a Symába, vagy vidékről jöttek fel, ami mindennel együtt akár 30.000 Ft anyagi terhet is jelentett egy embernek. Amivel nincs is addig gond, míg az ember azt kapja a pénzéért, amit megígértek neki. Történetesen találkozás, autogram és fényképezkedés, ha van rá mód. De azt a módot elő kell teremteni, vagy legalábbis megadni a lehetőséget rá. Azt persze mindenki tudta előre, hogy ekkora érdeklődés mellett, biztosan nem lesz mindenkinek aláírása, közös fotója Hillel, hisz fizikai képtelenség és idő sincs annyi. Nem beszélve, hogy egy 79 éves idős emberről beszélünk. Aki egész nap feszített tempóban interjúról interjúra, programról programra járt és ezt mind végig mosolyogva, kedvesen, barátságosan tette. Le a kalappal és minden tisztelet ezúton is Terence Hillé, aki huszonéveseket megszégyenítő energiával vitte végig ezt a napot, hogy a rá kíváncsi rajongóknak szerezzen egy csodás emléket.
Akik a filmre váltottak jegyet, annak reményében tették, hogy egy lépéssel közelebb kerülhetnek idoljukhoz, azokkal szemben, akik csak a vak szerencsében bíztak. És sajnos az utóbbiaknak kedvezett most inkább Fortuna, hisz aki kint állt a vörösszőnyeg előtt, annak nagyobb esélye volt aláírásra, „face to face” látni Hillt, mint aki bent a moziteremben várta valamelyik felső sorból.
Az emberek itt még bíztak, hogy majd talán a Symában lesz lehetőségük bepótolni, ami a vetítés előtt elmaradt, de több okból kifolyólag erre ott még kevésbé volt sanszuk. Történetesen a Csarnokban, míg a közönség a világsztárra várt, egy zenekar játszott, a dalokat megszakítva pedig Újréti László szórakoztatta a publikumot Hillel kapcsolatos történeteivel, melyek közönségtalálkozókról, üzenetrögzítők szövegeiről szóltak leginkább.
Majd végre megérkezett az Ördög jobb keze, felment a színpadra és nagy taps kísértében ott is kedvesen, de láthatóan már nagyon fáradtan (hisz lassan este 10 után voltunk) megdicsérve a zenészeket elmesélte újra azt a történetét, amit este a moziban is, hogyan találkozott Bud Spencerrel. Ezt követően pedig lekísérték a színpadról és rögtön autóba helyezve elhagyták a rendezvény területét, otthagyva a sok csalódott rajongót, akik vártak legalább egy kézfogásra, ha már az aláírás osztás vagy közös selfiek készítése a beígértek ellenére elmaradt. Sajnos egy nagyon várt eseményből sokak számára egy keserű mézzel teli este lett. Ahol egyik szemük sírt, mert a beígért személyes találkozásokból, szinte alig valósult meg valami, egy-egy szerencsés embert leszámítva, míg másik szemük nevetett a rajongóknak, hisz végre először az életben eljött hivatalosan is Terence Hill Magyarországra, hogy a Nevem: Thomas filmjének népszerűsítése mellett, melyet Bud Spencer emlékének ajánlott, találkozhasson követőivel, akiknek nemzedékei nőnek fel a mai napig filmjein.
Egy szó, mint száz, Terence Hill máig az egyik legnagyobb élő filmes legenda, akinek megannyi boldog percet köszönhetünk a filmvásznon, akivel kapcsolatban nincs olyan ember, akinek ne lenne egy kedvenc filmes jelenete. Most végre eljött hozzánk is, megmutatta, hogy valójában olyan kedves, szerény, szerethető karakter az életben is, mint a filmvásznon. Kalapot emelhet előtte mindenki, hogy ilyen idősen, ilyen energiával végig vitte ezt a napot és láthatóan fáradtan is, kedvesen integetett a miatta összegyűlt nézőseregnek. Az pedig végképp nem rajta múlt, hogy így alakult a tegnap este. Köszönjük Zsugabusus, hogy megtiszteltél eljöveteleddel és reméljük mielőbb újra találkozunk.
A fotókat Majer Judit készítette.
