A BÚÉK tipikusan az a film, amit “jó” magyar szokáshoz híven már jóval a bemutató előtt mindenki szidott, csak azért, mert nem eredeti ötlet alapján készült, én azonban csak ajánlani tudom. Igaz, ami igaz valóban nem a rendező, Goda Krisztina fejéből pattant ki ez az újszerű ötlet, hanem az olasz Paolo Genovese-jéből, hiszen az ő 2016-ban debütált Teljesen idegenek című alkotása adta az alapot a magyar filmeseknek. De ez miért olyan nagy baj? Már úgyis abban a korban élünk, amikor szinte lehetetlen saját és teljesen eredeti ötlettel előrukkolni. És szerintem nincs abban semmi szégyellnivaló, ha valaki már előtted megcsinált egy alkotást, te pedig csavarsz rajta egyet vagy javítasz azon esteleg, úgy, hogy maga az alapötlet nem változik.
Bevallom egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány magyar film alatt éreztem azt az önfeledt és szórakoztató érzést, amit a BUÉK közben. Végig röhögtem a filmet és úgy elröppent a közel kétórás játékidő, hogy észre sem vettem. Már önmagában az intro is megragadja a nézőt. Olyan gyönyörű felvételeket láthatunk szeretett fővárosunkról, hogy simán indulhatna egy nemzetközi imázsfilm versenyen. És ehhez tökéletes zeneválasztás volt George Ezra, Budapest című dala. Valamennyi karakternek olyan titka és/vagy problémája van, amivel a néző is tud azonosulni, legyen az közvetlen vagy közvetett tapasztalat. Így hamar tudunk kedvenc, vagy épp ellenkezőleg, olyan karakter választani, aki távol áll azoktól az értékektől, melyeket képviselünk. És lehet, hogy pont a kedvencünkben fogunk óriásit csalódni. A film 16+-os besorolást kapott, ami teljesen érthető, hiszen elhangzik jónéhány, az ízes magyar nyelvre jellemző közkedvelt káromkodás.
Ahogy haladunk előre a történettel, egyre kacifántosabb és fajsúlyosabb titkok derülnek ki, és ez az, ami igazán megragadja a néző figyelmét. Ne játsszuk az álszentet, mindenki szeret turkálni mások életében, ennél pedig csak az rosszabb, ha ezt még magunknak sem valljuk be. A sok nevetés mellett, amikor kissé lecsillapodtak a kedélyek, vagy éppen egy komoly titok leleplezése miatt csendesedett el a nézőtér, olyan gondolatok cikáztak a fejemben, hogy mi lenne, ha ezt én is megcsinálnám a baráti társaságomban. Remek pszichológiai tanmese lenne az önismeret ingoványos mezején.
A film mind a 114 perce kellemesen telt számomra és egyszer sem éreztem vontatottnak vagy unalmasnak a történéseket. Ott és akkor vicces ahol kell, máskor pedig komoly és magával ragadó, ami pedig még ennél is fontosabb, hogy elgondolkodtat, legyél szingli vagy házas, fiatal vagy öreg. A színészgárda is remekül lett összeválogatva, mindenki hitelesen hozta a rászabott karaktert.
