Ismét egy fiatalokról szóló, klasszikus történettel állt elő a Netflix, hogy megpróbálja kielégíteni egyre inkább lázadozó nézőközönségét. Az Álom két keréken című filmről nehéz eldönteni, hogy sokat akart mondani vagy inkább semmit. De reméljük az utolsó volt a cél, mert azt sikeresen véghez vitték.
Annyi de annyi tiniknek szóló film készült már az évek alatt, hogy szinte számon sem lehet őket tartani. De vajon miért? Talán azért, mert ez az egyik legkomplexebb életkor, vagy ez az az időszak, amikor mindent sokkal drámaibban élünk meg? Vagy ekkor keressük önmagunkat, ekkor szerezzük a legtöbb traumánkat? Nehéz a válasz. Nekem ez az egyik legkedvesebb kategóriám, ám felnőttként be kell ismernem, hogy sokszor nevetséges a jelenetek nagy hányada. Még akkor is, ha látom bennük a mélyebb tartalmakat is. Sajnos ezúttal sem tudta igazán komolyan venni magát a film…
Nulla keréken
Főszereplőnk, Auden (Emma Pasarow – Am I OK?, Super Pumped) életébe láthatunk bele, közvetlenül az érettségi után. Elég egyértelmű a helyzet. Megkapjuk a szokásos jó tanuló, zárkózott lányunkat, aki szeretne barátkozni, de egyszerűen képtelen rá. Legtöbb idejét a férfiak ellen támadással védekező anyjával tölti és annak barátaival, akik talán jobban megértik, mint a saját anyja…
Pontosan ennek köszönhetően utazik el Auden apjához a nyári szünetben. Távol szeretne maradni minden ismerttől és szeretné megtalálni magában az eddig elnyomottnak hitt énjét. Ezt pedig olyan lazán és egyszerűen csinálja, hogy hagy egy kis üzenetet az anyjának, hogy lelépett és elvezet az említett óceánparti városkába. Mondjuk nekem hiába tudták volna a szüleim, hogy elutazom 18 évesen, valószínűleg 50 nem fogadott hívásom lett volna és nagy valószínűséggel valahogy hamarabb oda értek volna, mint én, csak azért, hogy leszidjanak… De az antiszociális, bulikat kerülő és ijesztően csendes Audenért nem fog aggódni a családja.
Reális.
Egy keréken
A sztori a kisvárosban indul be. Auden lelkesen próbál kapcsolatot kialakítani az apjával, a saját korabeli társaival, de csúfosan elbukik az első néhány próbálkozás után. Az egyetlen ember, aki valójában megérti őt, az a „cicababa” mostohaanyja. Na meg persze a szexi, éjszakai bagoly, a rejtélyes BMX-es fiú, Elija (Belmont Cameli – The Husband, Most Guys Are Losers). És innentől fogva, szinte teljes mértékben kiszámítható a film főszála. Ezután a Bajos csajok mintájára létrehozott trió és végül mindenki összebarátkozik egymással, majd boldogan éltek, míg meg nem haltak. The end.
Klasszikus sztori, klasszikus fordulatokkal, klasszikus megoldásokkal.
Két keréken
Akkor mégis mitől lesz jó a film? Mitől lesz meg mind a kettő kereke? Attól, hogy sok helyen kilép a megszokott karakter meghatározásokból és felülírja őket. És itt most nem karakterfejlődésekről beszélünk, hanem vagy már eleve nem a klisés megoldást választották az alkotók, vagy feltárták a klisé mögött rejlő igazi ént. Volt, hogy jól, volt, hogy nem olyan jól, de maga a kezdeményezés üdítő ebben a műfajban.
A mostohaanya szokásosan teljes mértékben az ellentéte az édesanyának. Egy más életmódot képvisel, ennek ellenére nem a gonosz, minél előbb túrjuk ki a mostohagyereket képet kapjuk. Pont fordítva. Auden édesanyja, Victoria (Andie MacDowell – Négy esküvő, egy temetés, Maid) akarta inkább befolyásolni lányát, Heidi (Kate Bosworth – 21, Superman visszatér) inkább felszabadítani akarta a korlátaiból. Szereti és támogatni akarja Audent, egy családdá szeretne válni és még az ex feleséggel sem ellenséges.
A néhány jelenetben bemutatott gőgös, nagyképű anyának, aki lenézi az új feleséget pár perc alatt ledönti a védelmi vonalát és megmutatja az eddig rejtegetett énjét. A sérült, megbántott feleségét, a féltő anyát.
Harmadik, igencsak rozoga keréken
Ezek a jók. De ott van az apa karakterfejlődése, aki egy pár mondatos beszélgetés után mégsem hagyja el legújabb feleségét. Vagy Maggie (Laura Kariuki – Black Lightning, The Wonder Years), akinek a „különlegessége”, hogy okos, bevállalós és bicózik? Vagy valami olyasmi. Nehéz volt meghatározni a montázsból, mert a szerelése alapján hegyi kerékpározásról van szó, de erre ez erős kifejezés lett volna. De már az is elég, ha a semmitmondó, nem kidolgozott szerelmi szálra gondolunk vagy az erőltetett vitajelenetekre.
Magyarán a filmnek nincs meg mind a négy kereke, de szerencsére ez nem baj, mert ahogy a címben is láthattuk ez az álom két keréken is el tud gurulni!
Lapos keréken
Összeségében nem egy rossz film, de mint mondtam, nem igazán szól semmiről. Kapunk egy gyenge szerelmi szálat, egy tragikus hátteret, egy kisebb konfliktust, amihez a kidolgozatlanság miatt Auden-nek alig-alig volt köze. Kapunk pár szerethető karaktert és igazából ennyi. A hang és képi világa hozza az elvárt színvonalat, de nem igazán nyújt annál többet. Néhány jelenet pedig néha olyan műre sikeredett, mintha én és valamelyik barátnőm úgy döntöttünk volna, hogy filmet forgatunk… Annak viszont nem lenne rossz!
