Charlize Theron (A rém, Mad Max, Hófehér és a vadász) és Seth Rogen (Felkoppintva, A 40 éves szűz, Steve Jobs) főszereplésével kerül tegnap a hazai mozikba, a nyár (talán) egyik legjobb romantikus vígjátéka, Csekély esély címmel. A sok limonádé komédiától eltérően végre olyan filmet kapunk, amiben nem azt kell számolni, hogy hányszor volt valami jó poén, hanem hogy hány zsebkendőt morzsolunk el nevető könnyeink miatt.
És nem túlzás, ebben a filmben valóban jóval több poén van, mint amit a trailerben összeválogattak. Bár azok is elég jól sikerültek, de a filmben még azoknál is ütősebb helyzetkomikumok vannak. Véleményem szerint a bemutató kisfilmhez képest ez a mozi jóval többet tartogat a nézők számára történetben és humorban egyaránt.
Bár maga az alkotás nem egy korszakalkotó sztorit visz filmvászonra. Sőt, némileg egy Sztárom a párom amerikai átiratnak is besorolható, – kissé erős túlzással meghintve – némi Micsoda nő! utóízzel – erre a film amolyan öniróniát alkalmazva még rá is tesz egy lapáttal, mikor megemlítik ezt a szereplők -, de mégis tud újat hozni a kategóriáján belül.
Ehhez kellett a már fent említett két kiváló színész nagyszerű játéka is, akik annyira magukénak érezték a szerepüket, hogy szinte izzott a filmvászon körülöttük, a legtöbb közös jelenetben. A két főszereplő karaktere, mint az amerikai külügyminisztert, Charlotte Fieldet alakító Charlize Theron és az épp munkanélkülivé váló, különc, de annál tehetségesebb újságírót, Fred Flarskyt játszó Seth Rogen kapcsolata valóban amolyan tündérmese. Klasszikus amerikai álom. Az okos, sikeres nő találkozik a kissé suttyó, de csupaszív újságíróval, és közös kalandjuk megannyi vicces helyzetet szül, miközben egymásba szeretnek.
De rajtuk kívül is találkozhatunk jól ismert arcokkal, mint például A Hobbitból és a Gyűrűk urából megismert Gollammal alias Andy Serkis-szel, aki most sem egy pozitív főhőst testesíti meg, Parker Wembley, médiamogul szerepében, vagy mindenki Phoebe-jével, Lisa Kudrow-val (Jóbarátok), aki egy rövid epizódszerepben köszön be nekünk.
A film nem kívánja viszont ennyivel beérni. Tartogat némi tanító, figyelemfelkeltő célzatú üzenetet is a nézők számára. Ezért, a történet középpontjában lévő szerelmi szálon kívül, mint okozati vezérfonal ott tartja a környezetvédelem fontosságára való figyelemfelkeltést, ami napjaink egyik legfontosabb és egyre inkább központi témájává váló globális ügye. Némi üzenettel is bír tehát ez a film, melyet a főszereplők is próbáltak hangsúlyozni a sajtótájékoztatókon, hogy az emberek figyeljenek oda a vészjósló jelekre. És, ha néhányan is, de így tesznek, akkor már megérte elkészíteni a Csekély esély-t.
A hasonló vígjátékoktól eltérően elég hosszúra sikeredett Jonathan Levine (Fifti-fifti, Ó, anyám!) rendező legújabb filmje a maga közel 120 percével, mégsem érezzük, hogy már túl sok lenne az alkotás. Köszönhetően annak, hogy végig pörgős a történet és a humoros jelenetek sorra követik egymást. Közben pedig nem feledkeznek el a jó zenékről sem, így csendülnek fel olyan ismerős előadók slágerei, mint a Boyz 2 Man vagy a Micsoda nő!-ből ismert Roxette szám, a Must Have Been Love. A ’80-as – ’90-es évek filmjeire, de leginkább a magyar mozikra jellemző az a fajta direkt márkaelhelyezés, mely ebben a filmben – a mai amerikai filmekhez képest is – erősebben van jelen az Adidas Originals és az Apple készülékei révén. A szereplők, mintha kötelezően, úgy fogják és fordítják a laptopokat, telefonokat, hogy az „alma” mindig jól kivehetően látszódjon. Néha igaz becsússzan egy Dell notebook is, de fura mód erősen figyeltek rá a készítők, hogy ne maradjunk ezen információk nélkül.
