Valószínűleg többen is legyintenek a film trailerét nézve, hogy ez is csak egy újabb alkotás egy duci – mai kifejezéssel élve plus size – lányról, az elfogadásról és a szeretetről, de ne tegyék! Mert, bár a Dumplin’ nem repít Coelhói magasságokba minket és valószínűleg nem indul majd a következő Oscaron sem, mégis van benne egy nagy adag báj, nevetés, zene és persze a mindig zseniális Jennifer Aniston.
Az egykori kisvárosi szépségkirálynő (Jennifer Aniston) élete mindig a szépségversenyekről szólt és nem meglepő módon nem igazán jönnek ki, a cseppet sem szépségkirálynő alkat lányával Willowdean-nel (Danielle Macdonald), akit kiskora óta Dumplinnak, azaz Gombócnak becéz. Will’ tisztában van testi adottságaival és látszólag nem is zavarja semmi: Dolly Parton rajongó nagynénjével Lucy-val és legjobb barátnőjével jól érzi magát, míg a helyi szépfiú érdeklődni nem kezd iránta és ezzel nem tud mit kezdeni miután Lucy – aki anyja helyett anyja volt – már nem él. Hirtelen ötletként benevez édesanyja kisvárosi szépségversenyére és ebben a konvenciók elleni lázadásban többen is követik.
A filmben nem sok férfival találkozhatunk eltekintve Lucy és később Willowdean ’drag queen’ barátaitól és Will’ szerelmétől, ahogy a készítők között is inkább nők foglaltak helyet. A filmet a 27 Idegen igent és a Nász-ajánlatot is készítő Anne Fletcher rendezte, a forgatókönyvet pedig többek között az eredeti könyvet író, szintén túlsúlyos Julie Murhy írta. Ráadásként Jennifer Aniston nemcsak szereplője a filmnek – remekül alakítja a szépségkirálynői státuszhoz ragaszkodó 50-es anyát, aki nem tudja hogyan kell (jó) anyának lenni -, hanem az egyik producere is és neki köszönhetően több olyan dalt is hallhatunk a filmben, amit a countryzene királynője kifejezetten a Dumplinhoz írt. Női film, nőktől, nőknek? Lehet.
Az elfogadás-önelfogadás mellett a Dumplin’ egyszerre szól a barátságról, önkifejezésről, lázadásról és erősen boncolgatja a bonyolult anya-lánya kapcsolatot is, mindezt majd’ két órás játékidő alatt. Egy kicsit talán elfogult vagyok a témát illetően lévén, engem sem 90-60-90-es méretekkel áldott meg a sors, de ezt a filmet örömmel néztem volna meg 10 évvel ezelőtt tiniként, de ugyan ilyen boldogan néztem most is. A szórakoztatás mellett persze jó érzés arra gondolni, hogy talán lesznek olyan fiatalok, akiknek a Dumplin’ pozitívan változtat a viselkedésén önmagával, vagy a világgal szembeni kapcsolatán. Én most megyek, berakok egy Dolly Parton számot és felveszem a vörös magassarkúm, ahogy Dolly javasolja és ezzel együtt bekapok egy szelet önbizalom-tortát is.