A tegnapi nap folyamán, a budapesti Pólus Moziban lezajlott a Harry Potter Mozinap #1: Bölcsek köve című esemény melynek a Filmsomnia is támogató partnere volt és aminek keretén belül, 17 év után újra a nagyvásznon nézhettük végig, az azóta eltelt időben valódi klasszikussá érett, Harry Potter és a Bölcsek köve című filmet. A filmről írt kritikánk után, hamarosan a rendezvényről is olvashattok egy élménybeszámolót.
Habár valószínűleg mindenki ismeri a kis túlélő első kalandjának történetét, de azért lefutjuk a kötelező köröket a sztori ismertetésével. Harry Potter, szülei halála után, csecsemőként kerül nagynénjéhez és annak családjához, akik mostohán bánnak vele. Tulajdonképpen ember számba sem veszik őt, minden házimunkát vele végeztetnek el és a lépcső alatti, pár négyzetméteres gardróbban kell laknia. 11. születésnapja előtt azonban furcsa leveleket kezd el kapni, amiket nevelőszülei nem szeretnék, hogy elolvasson. Később aztán kiderül, hogy egy varázsiskola, a Roxfort meghívója lapul a titokzatos borítékokban. Harry innen tudja meg, hogy szülei egykor varázslók voltak, ebből adódóan pedig ő is az, és az említett iskolában megtanulhat mindent, ami ahhoz kell, hogy bánni tudjon rejtett képességeivel. Arra azonban nem számít, hogy a nagyhatalmú Voldemort is visszatérőben van, aki minél előbb holtan szeretné látni Harry-t, ehhez azonban meg kell szerezni a Bölcsek köve névre hallgató mágikus tárgyat. A kis varázsló, barátai segítségével, ezért mindent elkövet annak érdekében, hogy ezt megakadályozza.
Amivel minden elkezdődött! És, ami szerintem azóta is az egyik legjobb felvonás a szérián belül. Chris Columbus (Resszkessetek, betörők! 1-2.) tökéletesen vezetett be minket J.K. Rowling megfilmesíthetetlennek hitt varázsvilágába. A három, akkor még ismeretlen fiatal színész remek munkát végzett és természetesen a mellékszereplőket alakító legendás brit színészekre sem lehet panaszunk. Kellőképpen félelmetes, de ennek ellenére hatalmas adag gyermeki bájjal is rendelkezik. A mai vetítésen már legalább tucadszorra láttam a filmet – igaz moziban csak másodszor – de azt kell, hogy mondjam, a Harry Potter és a Bölcsek köve megunhatatlan, sőt talán most éreztem a legjobbnak ezt a részt, pedig eddig is imádtam.
Némelyik filmnél a másfél órás hosszt is nehezen tudom elviselni, itt viszont a két és fél óra sokadjára is csak úgy elröppent. John Williams dallamai, a kosztümök és a látványtervezés pedig nem véletlenül érdemeltek Oscar jelölést, mert mind egytől egyik lenyűgöző. Legnagyobb hibája mai szemmel újra nézve talán az lehet, hogy a speciális effektusok egy része csúnyán öregedett az elmúlt 17 évben, ezen nincs mit szépíteni. Elég csak a trollos jelenetre, vagy a kviddics órán Neville zuhanására gondolnunk, amik már 2001-ben is neccesek volt.
