Ridley Scott 38 évvel ezelőtt megalkotta a sci-fi-horror műfaj egyik megkerülhetetlen klasszikusát az Alien-t. A kezdetben csupán egy részesre tervezett történet az évtizedek során közel fél tucat folytatással, képregényekkel és videójátékokkal bővült. Ezek közül némelyek (A bolygó neve: Halál, Alien Isolation) tisztességgel tágította tovább az Alien univerzumot, míg mások (Alien 4: Feltámad a Halál, Alien vs. Predator 1-2) földbe tiporták a sorozat eredeti szellemiségét. A most bemutatott Alien: Covenant pedig legnagyobb meglepetésemre, mind a két kategóriába beleillene.
A Covenant kolonizációs űrhajó 12 fős legénysége és 2000 hibernált utasa az Origae-6 névre keresztelt bolygó felé tart, egy új, jobb élet reményében. Egy véletlen baleset következtében, azonban kénytelenek leszállni a közelükben lévő ismeretlen bolygón. A landolást követően, felderítő csapat indul a bolygó mielőbbi analizálásának céljából. Később, a felderítés során két ember megfertőződik egy fekete pollen szerű anyaggal, aminek következtében vérszomjas lények törnek elő belőlük. A csapatot, a Prometheus egyetlen túlélője, David menti meg a biztos haláltól, de rövid időn belül kiderül, hogy hátsó szándékok vezérlik.
A hét elején írt, Alien 4 kritikámban már kifejtettem mennyire különleges helyet foglal el a szívemben az Alien sorozat. Azok közé tartozom, akiknek a Prometheus is tetszett annak ellenére, hogy merőben más volt, mint az addigi filmek és még csak Xenomorph-ok sem voltak benne. A Covenant-ot ennek fényében tűkön ülve vártam. Reméltem, hogy válaszokat kapunk a Prometheus után nyitva maradt kérdésekre és azt is, hogy a Xenomorph-ok visszahozásával újra egy régi vágású Alien filmet láthatok. Sajnos nem így történt.
A bevezető részt túlságosan lassú lefolyásúnak éreztem. Nagyjából háromnegyed óra telt el mire a legénység leszállt David – és mint később kiderült a Tervezők – bolygójára. Igen, tudom az első Alien filmben is sok idő telt el mire elkezdtek beindulni az események, de ott a hangulat elvitte a hátán a felvezetést is, itt a hangulat teremtés nem sikerült. A bolygóra kerülve aztán javulni kezdett a helyzet és az első lény “megszületésénél” már széles vigyorral az arcomon nyugtáztam, hogy igen végre megérkeztünk, végre ez az, amire vártam. Az új lények – a Neomorph-ok – nagyszerűen festettek a vásznon és legalább annyira vérszomjas dögök voltak, mint maguk a Xenomorph-ok. És amikor elkezdett volna működni a film, akkor Scott behúzta a kéziféket és ahelyett, hogy tovább fröcsögött volna a vér és hullottak volna a szereplők, azt kellett hosszú perceken keresztül néznem, ahogy David (Michael Fassbender) furulyázni tanítja Waltert (szintén Michael Fassbender) egy barlangba.
A szereplők közül egyébként, pont Fassbender játékát érdemes kiemelni. Minden egyes jelenetében, legyen egyedül, vagy másodmagával képes teljes egészében uralni a vásznat és ellopni a show-t a többiek elől. Igaz olyan szempontból nem volt nehéz dolga, hogy a forgatókönyv nem is nyújt mások számára lehetőséget, hogy kiemelkedhessenek a középszerből. A többi szereplő egész egyszerűen nem kapott elég alapozást ahhoz, hogy meg tudjam kedvelni őket és szorítani tudjak a túlélésükért. Arról aztán nem is beszélve, hogy rendre ordas nagy ostobaságokat követtek el a vásznon. A kapitány például önszántából néz bele egy Alien tojásba miután az addig is gyanúsan viselkedő David megkéri rá.
