Sok ember közülünk a mesékben él, mert a valóság nem adja meg nekik azt amire vágynak. Nemcsak a gyerekek. Ők részben azok a művészek, akik csatornaként szolgálnak a tudat alatti – és feletti, az univerzum, illetve a való világ között. Persze, mindenkinek mást jelent a való világ.
A művész feladata az, hogy szórakoztassa az embereket, vagy átadja az embereknek azt a tudást, amit megszerzett. Sámánok ma már sajnos sokkal kevesebben vannak, mint régen. Modern életünkben leginkább művészekké válnak, mielőtt még az úgynevezett „sámánságuk” napvilágra kerülne. Régebbi korokban sok esetben gyógyítottak, mégpedig azáltal, hogy kapcsolatba kerültek a szellemvilággal, és ennek kialakulása valószínűleg több évezreddel ezelőtt kezdődött.
Dr. Gondi Magdolna olyan művész, aki részben absztrakt, részben figurális képeket alkot. De az absztrakt fogalma a mostani kiállításon elég megfoghatatlan. A lényeg a színekben van, és nem igazán lehet besorolni egyetlen stílusba sem a festményeket.
A fény megfestése talán egy olyan módosult tudatállapotban jött létre, amit nyugodtan hívhatunk meditációnak. Technikailag ezt elég nehéz létrehozni. Lehet a fehér szín árnyalataival, lehet szivárvány színekkel ábrázolni. Gondi Magdolna olyan élénk színeket választott, melyek egymással harmonizálnak.
A meditáció csendjét mindenki másképp éli meg. Néhányunk arany színű fényt lát, mások színkavalkádot, megint mások csak fekete ürességet. Az univerzumnak üzenete van, mégpedig az, hogy a benső világ ugyanolyan, mint a külső. Vagyis a fény kívülről épp olyan, mint belülről.
Gondi Magdolnát nemcsak a totemhit, a sámánság érdekli, hanem a kereszténység is őt ez éppúgy motiválja, mint például a totemhit. Utazásra hív bennünket, egy felsőbb világba, melyet részben ő hozott létre, abból az ismeretanyagból, amit személyesen tapasztalt meg. Utazzanak hát vele együtt, és nézzék meg a kiállítást.
