A norvég származású Jonas Matzow Gulbrandsen első nagyjátékfilmjét a torontói filmfesztiválon láthatta először a nagyközönség. A rendező eddig csak rövidfilmeket és egy dokumentumfilmet tudhatott maga mögött. A Titanic Nemzetközi filmfesztivál jóvoltából most nálunk is bemutatkozott az Árnyak völgye című első nagyjátékfilmjével.
A történet szerint egy norvég hegyi faluban az egyik éjszaka arra ébred egy kissrác, hogy három bárányukat szétmarcangolta valami. A hírrel azonnal szalad barátjához, Aslakhoz, aki a film főszereplője is egyben. Aslak eléggé csendes, magának való kilenc éves forma kisgyerek. Édesanyjával él. Jóval idősebb bátyja már nem lakik velük, viszont drogos múltja miatt rögtön őt gyanúsítják először az állatok megölésével. Az amyuka teljesen össze van törve, a két fiút pedig hajtja a kíváncsiság és a végére akarnak járni a dolognak. Egy hatalmas erdő a legnagyobb ellenségük, ahová egyikük sem mer először bemerészkedni. Egészen addig, míg történik egy tragédia Aslak családjában és hűséges kutyája, Raap eltűnik a sötét és ijesztő erdőben.
A film, a norvég mitológiából építkezik, amire utalásokat is tesznek, például a farkasember legendáját is fellelhetjük a filmben. A későbbiekben azonban kiderül, hogy az egész csak egy elterelés. Pontosabban egy utalás. Szimbolikus jelenetekből és eseményekből, szereplőkből épül fel az egész film. Mikor várnánk, hogy na majd most kiderül, ki is a támadó, ki öli az állatokat, és miért rettegnek a környélbeliek, kapunk egy olyan fordulatot, ami teljesen megváltoztatja az addig kialakított képünket a filmről, és meggyullad az a bizonyos égő a fejünkben. Leesik, ki is a szörny igazából, miért félnek tőle. De arra sajnos nem kapunk magyarázatot, mi volt az oka, hogy idáig fajultak a dolgok.
Az Aslakot alakító Adam Ekeli tökéletes választás volt a szerepre. Ez a fiatal fiú simán elviszi a hátán, a filmet, igaz az alkotás nem vonultat fel túl sok szereplőt. Játéka mégis átütő erejű. Mondhatni olyan, mint Charlie Chaplin a némafilmjeivel. Annyira kis gyámoltalannak látszik, a kis szőke hajával, vékonyka testével, hogy rendesen megsajnálja az ember, amikor eltéved és egyedül bolyong az erdőben a kutyáját keresve. Legszívesebben odaszaladnál, vagy kiabálnál, hogy: Arra ne menj! Azzal ott vigyázz! Én nem vagyok egy lelkizős, sírós típus, de vannak olyan megrázó és szívet melengető jelenetek, amikor bizony vissza kellett folytanom a könnyeim. A film sötét, komor hangulata, a táj zord ábrázolása, a végig hidegrázós zene tökéletesen el lett találva és össze lett rakva. Műfajilag nehéz lenne besorolni az Árnyak völgyét, mert a horror, a misztikum keveredik a kemény drámával. Még akkor is muszáj odafigyelned, ha kicsit leül a film, mivel sokáig kiszámíthatatlan. De ez mindenképpen pozitívum.
