A Netflix az év végére hagyta az egyik legjobban várt filmjét a Ne nézz fel!-t. Adam McKay legújabb mozija igazi sztárparádé, de nem csak emiatt, hanem a rendező eddigi munkássága is arra engedett következtetni, hogy valami nagyszabású alkotást láthatunk majd. McKay az Alelnök című filmjével már bebizonyította, hogy zseniálisan készít filmszatírát. Ezúttal is ehhez a műfajhoz nyúlt, ráadásul olyan aktuális témákat boncolgatva, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Kate Dibiasky (Jennifer Lawrence) és professzora, Dr. Randall Mindy (Leonardo DiCaprio) egy hatalmas üstököst fedeznek fel, ami megközelítőleg fél év múlva éri el a Földet, elpusztítva azt. A tudósok egyenesen a Fehér Házba sietnek, hogy figyelmeztessék a nagyhatalmat, remélve, hogy valami megoldást találnak majd. Viszont akármennyire is próbálják felhívni a helyzet komolyságára az emberek figyelmét, valójában senki nem veszi őket komolyan.
A mozi alapvetően egy katasztrófafilm köntösébe van bújtatva, ám sokkal mélyebb, fontosabb dolgokról van itt szó. A film több, nagyon is aktuális problémát boncolgat, melyek jellemzőek a mai emberekre. Abszolút görbetükröt mutat a mai társadalmunknak, több szinten is. Az emberek nemtörődömsége, a social media elképesztő hatása a mindennapokra, a politikai nagyhatalmak befolyásoltsága és úgy általában az emberi gyarlóság és ostobaság, valamint a konteó gyártás is helyet kap a filmben.
McKay patika mérlegen mérte ki a különböző hozzávalókat, és oly frappánsan helyezte bele a történetbe, hogy nem egy szájbarágós tanmesének és társadalomkritikának éli meg a néző, hanem egy szórakoztató, humoros, mégis helyenként igazán drámai, elgondolkodtató filmélményként.
A mozi legfőbb mondanivalója talán az, hogy a mai, elkényelmesedett társadalmunkban, ahol sokan a közösségi felületeken élik életük nagy részét, mennyire torz képet kapnak a világról, mennyire jelentéktelen dolgokkal foglalkoznak, miközben az igazán fontos dolgokról elveszik a fókusz. Maga az üstökös, és annak veszélyének a figyelmen kívül hagyása kitűnően reflektál a globális felmelegedés témakörére, és arra, hogy az emberiség nagy része mennyire közömbös iránta. Hiába a tudósok figyelmeztetése, igyekvése arra, hogy felnyissák az emberek szemét, a legtöbb esetben kudarcot vallanak. Az emberi butaságot, ha néha elnagyolva is, de igazán szembetűnő módon jeleníti meg a mozi.
A film egyik legnagyobb erénye a helyzetkomikumokban és a nagyon ötletes, hirtelen odamondásokban van. A karakterek közti párbeszédek, interakciók, és az ebből származó poénok nagyon jól ülnek. Ehhez kellettek a kiváló szereplők, akik jól kifiguráznak egy-egy archetípust. Leonardo DiCaprio, Jennifer Lawrence, Jonah Hill, Meryl Streep, Timothée Chalamet, csakhogy megemlítsünk párat a legnagyobb nevekből. Mindenki hatalmasat játszott, és ahhoz, hogy az alkotás ennyire élvezhető legyen, kellettek ezek a zseniális színészek.
A mozi tehát nagyon üdítő, szórakoztató, de azért nem minden elemében hibátlan. A játékidő túlságosan hosszú lehet egyeseknek, egy kicsivel feszesebbre vágva lehetséges, hogy nézők többségének könnyebben fogyaszthatóbb lenne.
A másik dolog, amit talán sokan bírálhatnak, hogy bár egy szatíráról beszélünk, a néhol túlságosan abszurd szituációk elvehetik a fókuszt a mondanivalóról. Ez is egyén függő, én személy szerint bírtam a néhol teljesen indokolatlanul hosszúra nyújtott snitteket, melynek abszurditása miatt bizonyos helyeken nagyon kényelmetlenül érezheti magát a néző.
Úgy gondolom, hogy a Ne nézz fel! az év egyik legfontosabb és legaktuálisabb alkotása lett. Ehhez tudni kell befogadni ezt a stílust, ám ha a külsőségek és poénok mögé néz az ember, nagyon fontos témákat fedezhet fel. Egy igazi eseményfilm, mely méltó búcsúztatója az évnek.
