Minden napnak megvan a maga baja. Hát még egy egész hétnek! A zene szerelmesei talán tudják, hogy egy-egy rosszul sikerült napot mennyire fel lehet dobni a megfelelő dallammal, vagy hogy az örömet is nagyszerűen ki lehet vele fejezni. Repertoárból nincs hiány, de a megfelelő zene kiválasztása elsőre nem mindig sikerül jól. Legújabb sorozatunkban ebben nyújtunk segítséget: abba a korszakba ugrunk fejest, amikor a hipermarketek zenei kínálata egy, de inkább két lépéssel a trendek előtt járt (és még nem volt Shazam…).
Hétfő
Chris Cornell – Part Of Me (ft. Timbaland)
Az Audioslave és a Soundgarden egykori énekese az egyik legkülönlegesebb hangú csóka volt, csak kivételes orgánuma miatt besöpört egy rakás elismerést. Munkásságából talán legjobban ez a dal lóg ki, de ez nem is akkora baj. Amellett, hogy instant riszálásra invitál, külön pirospontot érdemel, hogy a videoklip készítői befűzték egy-egy szerepre Wladimir Klitschko nehézsúlyú világbajnok bokszolót és a Wu-Tang Clan rapperét, Method Man-t (szokása szerint Timbaland is cameozik egyet).
Kedd
The Frank Popp Ensemble – Hip Teens Don’t Wear Blue Jeans
Ez a 2001-es dalocska éppen ideális arra, hogy feldobja az ember napját. Maga a banda nálunk nem igazán híresült el, pedig Düsseldorf nincs is olyan messze. Ki érti… Stílusuk a hatvanas évek northern soul, garage, r&b és beat elemeit ötvözi. A csapat 2004-ben tiszteletét tette Sopronban, azóta nem sokat hallani róluk.
Szerda
Compact Disco – Feel The Rain
A máig aktív elektronikus zenei trió 2008 óta hasít, már az első nagylemezükről is legalább három dalt (Without You, Fly or Dive, I’m in Love) biztosan hozzájuk tud kötni az egyszeri rádióhallgató, de a széles nagyközönség előtti ismertségük akkor tetőzött, amikor 2012-ben hazánkat képviselték az Eurovíziós Dalfesztiválon.
Csütörtök
Franz Ferdinand – Take Me Out
A skót rockbanda nem először kerül fel a heti listára (és valószínűleg nem is utoljára). Második, azonos című kislemezükről a Take Me Out a maga idejében letarolta a rádiókat és a pubokat, talán csak a csapból nem ez folyt, a dal videoklipje pedig egy zagyvább rémálom kockáit eleveníti meg. De attól még szeretjük 🙂
Péntek
Jamie Woon – Lady Luck
Vannak dalok, amiket bármikor elő lehet húzni a fiókból. A Lady Luck pontosan ilyen. Jamie viszonylag egysíkú hangját remekül egészíti ki a háttérvokál, a már-már szabálytalan ritmuskészlet és a különféle effektek. Az egész dal egyben van, dallamról dallamra mászik az ember fülébe. Igen, ő az a fickó, és igen, ebben a videoklipben nézelődik ártatlanul és keresi Mázli Hölgyet a 47-es villamoson és az M3-as metrón.
Szombat
Gossip – Heavy Cross
A Heavy Cross az 1999-ben alakult indie rock együttes talán legismertebb, legrádióbarátabb száma. Beth Ditto, a csapat soul-hangú énekesnője magasról tett már akkor is az előadóművészek felé támasztott elvárásokra, a sztereotípiákba páros lábbal szállt bele. Kosztümjei polgárpukkasztók, fotósorozatai meghökkentők, de hiába, ha olyan torka van, hogy szinte bármilyen zenei stílus jól áll neki. Az együttes 2016-os feloszlása után szólókarrierbe kezdett, kisebb-nagyobb sikerrel.
Vasárnap
Sting – Englishman in New York
Sting… talán senkinek nem kell bemutatni ezt az urat. Ebben az 1988-as slágerben Sting hangja mellett Branford Marsalis szólaltatja meg a szaxofont, a videoklipet pedig David Fincher rendezte (igen, AZ a David Fincher). Állítólag valahol jól el van dugva benne a God save the Queen! sor is. Ha valaki megtalálja, szóljon!
