Minden napnak megvan a maga baja. Hát még egy egész hétnek! A zene szerelmesei talán tudják, hogy egy-egy rosszul sikerült napot mennyire fel lehet dobni a megfelelő dallammal, vagy hogy az örömet is nagyszerűen ki lehet vele fejezni. Repertoárból nincs hiány, de a megfelelő zene kiválasztása elsőre nem mindig sikerül jól. Legújabb sorozatunkban ebben nyújtunk segítséget: november első hetén szembemegyünk a borongós őszi napok szomorkás hangulatával és veszünk egy nagy lendületet, miközben gondolatban már ráfordulunk az év végi ünnepi időszakra.
Hétfő
Manu Chao – Rumba de Barcelona
Ha csak egy szám van meg a francia születésű, spanyol származású zenész tollából, akkor az biztosan ez lesz (esetleg a Bongo Bong). Manu Chao, az egykori Mano Negra frontembere még így ötven fölött is energikus, bulijai, amiken sosincs pihenő, szinte mindig teltházasok. Rendszeresen koncertezik nálunk, reméljük, ha végre megnyílik rá a lehetőség, újra ellátogat hozzánk.
Kedd
Hevia – Baños de Budapest
Bizonyára mindenki került már valamilyen módon kapcsolatba ezzel az úrral, becses nevén José Ángel Hevia Velascoval, ha mást nem, a Busindre Reel-en keresztül. Amikor a spanyol zeneszerző 1999-ben megjelentette első nagylemezét, még senki nem hitte, hogy munkájának köszönhetően hangszere – ha csak egy rövid ideig is – erős reneszánszát fogja élni. Kevesen tudják, de állítólag a Banos de Budapestnek nincs túl sok köze a fővárosunkhoz, Hevia a dalt az osztrák bányászoknak ajánlotta (az ihletet azért nálunk kapta, innen a dal címe).
Szerda
Tristan Garner – Give Love
A francia lemezlovas egyetlen nagyobb kaliberű (akarom mondani szélesebb körben népszerűsíthető) dala a Give Love, melynek hallatán nagyon könnyű David Guettára asszociálni. Garner a kétezres évek elején volt igazán aktív, egy ideje már nem hallatott magáról. A hallgatáshoz némiképp köze lehet annak a ténynek, hogy 2013-ban saját kiadót (mit kiadót, egész hálózatot) alapított. Meglepő módon azonban idén augusztusban friss lemezzel jelentkezett, melyen már nyoma sincs az évekkel korábbi rádióbarát stílusnak, epikus és teátrális elemeivel inkább az elektronikus zene indusztriálisabb vonalát képviseli. A Fatal Funk például erősen Skrillexre hajaz.
Csütörtök
Fritz Kalkbrenner – Facing The Sun
A német lemezlovas, Paul Kalkbrenner öccsének neve akkor vált szélesebb körben is ismertté a nagyközönség előtt, amikor bátyjával együtt szügyig gázoltak a 2008-as Berlin Calling filmzenei albumának munkálataiban. Fritz maga is DJ-ként tevékenykedik, pályáján 2003 óta is aktívan tevékenykedik, legújabb, True Colors névre keresztelt albumát az év első felében dobta piacra.
Péntek
Sub Bass Monster – Ragga a csodaszarvasról
4 ütem, Pörög a fekete lemez, Nincs nő, nincs sírás… soroljam? A hazai hiphop meghatározó alakja, Máté Szabolcs hagyott nekünk néhány örök klasszikust, melyből többek között a fenti darab az egyik személyes kedvencem.
Szombat
Symbien – The Goodbye Song (ft. Shodeinde Dorka)
Emlékeztek a boldog békeidőkre, amikor még nem ömlött a csapból is a tehetségkutató műsorok özöne? Az RTL Klubon sugárzott X-faktor első, 2010-es sorozatából ismerhetjük az aranytorkú Shodeinde Dorkát, aki Symbiennel, alias Sztevanovity Krisztiánnal hozta össze ezt a warm up house tracket, még 2011-ben. Sajnos azóta egyikük sincs zenei pályán, pedig ehhez hasonló számból jöhetne még egy-kettő.
Vasárnap
Morcheeba – Enjoy The Ride
Sokan a Rome Wasn’t Built in a Day-jel azonosítják a csapatot, de ennél azért lényegesen többet tettek le az asztalra. A különleges hangzású, trip hop, lounge és dub elemekkel játszó együttes 1998-ban robbant be a köztudatba, amikor kiadták a Big Calm című lemezüket, rajta a rádiók kedvencének számított The Sea-vel. 2013-ban jelent meg a szintén kedvelt Gimme Your Love, majd hosszabb szünet után, a sokat megért banda immár két főre fogyatkozott, ennek ellenére 2018-ban is friss anyaggal jelentkezett, mint például ez.
