A Netflix jóvoltából, a semmiből érkezett a köztudatba Dan Gilroy új horror mozija, a Velvet Buzzsaw. Melyről már az első információ morzsák alapján is ki lehetett következtetni, hogy nem egy megszokott sémájú környezetet választ majd helyszínéül a film cselekménye. Az előzetesek után pedig egy Éjjeli Féreg újraegyesülésre számítottunk, ugyanis a rendező Dan Gilroy ismételten Jake Gyllenhaal-t választotta főszereplőjének az alkotáshoz, de sajnos a Velvet Buzzsaw nem váltotta be előzetes reményeinket.
Ezúttal a képzőművészetek világában járunk, ahol Morf Vandewalt (Gyllenhaal) a biszexuális sztárkritikus munkásságát a művészeti fogyasztói társadalom nagy része nyomon követi. Rhodora Haze (Russo) jóvoltából egy újonnan nyílt galériába érkezik, hogy elemezze az ott kiállított műveket. Eközben titkárnője szomszédságában egy haláleset történik rejtélyes körülmények között, a helyszínen tömérdek mennyiségű groteszk ábrázolású festményekre bukkan a nő, amiket végül közös beleegyezés után kiállítanak, maguknak tulajdonítva a szerzői jogokat. A műalkotásokban azonban gonosz erők lakoznak, akik ezt nem nézik jó szemmel és megbosszulják tettüket.
A Velvet Buzzsaw egy horror, művészi külsővel, elvontan tálalva. A cselekmény ennek megfelelően lassan csordogálva halad előre. Az első felében lényegében alig történik valami, a második felére azonban kezdi felvenni horror köntösét, de addig csak össze-vissza jeleneteket láthatunk furcsa karakterekkel. A film hangulata leginkább talán Nicolas Winding Refn, Neon Démonjára hajaz, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben szürrealista ábrázolások nincsenek, helyette viszont bravúrosan megrajzolt opening credits-et és néhány kreatív vizuális megoldást kapunk. De, ami igazán elviszi a hátán a történéseket, azok a szereplők, ugyanis a színészgárda minden tagja brillírozik: Jake Gyllenhaal kisujjból hozza a tőle elvártat, furcsa artista attitűdjével végig a képernyőre szegezi a néző figyelmét. Rene Russo, Rhodora Haze és Toni Collette játékába sem lehet belekötni, dacára annak, hogy még mindig azon botránkozunk, hogy utóbbi, az Örökségben nyújtott alakításáért nem kapott idén Oscar jelölést. Hármójuk karakterei azonban nem kaptak elég teret a kibontakozásra. A John Malkovich által megformárt szereplő viszont teljesen kilóg a sorból, aki a cselekményhez nem adott hozzá szinte semmi érdemlegeset.
A rendező stílusjegyei aligha érzékelhetőek, és a Velvet Buzzsaw semmilyen formában sem hajaz Gilroy előző alkotásaihoz. Művészi, mégis nyers, száraz távolság tartás jellemzi leginkább a film egészét. Nem próbálkozik bevonni a nézőt, így a furcsa karakterek, furcsa dolgokat tesznek alapon követjük végig a stáblistáig az eseményeket. A kreatív megoldásoktól eltekintve végig azon gondolkozik a néző, miért is készült el ez a mozi. Eleinte mintha a művészet és művészi értékeket próbálná boncolni a rendező, de a második felére meggondolva magát, egy átlagos horrorba torkollik a cselekmény. A gyilkos festmény démonok mészárlásai remekül lettek kidolgozva, mégis a feszültség teljes hiánya miatt a lehető legkevésbé funkcionálnak jól, a sablonos jump scarek pedig még jobban elrontják az élvezeti értéket. Kizárólag egy kocsiban játszódó jelenet erejéig idéződig meg az Éjjeli féreg atmoszférája, nagy valószínűséggel az sem szándékosan.
