Ridley Scott a korához képest igen termékeny rendezőnek számít Hollywoodban. A múltban több, ikonikus film is fűződik a nevéhez, így amikor kiderült, hogy a történelem egyik, talán legizgalmasabb figurájáról, Napóleonról készít filmet, a mozirajongókat minden bizonnyal felcsigázta. Főleg, hogy a főszerepre Joaquin Phoenix-et szerződtette.
A mozi a fiatal hadvezér korai éveitől kezdi bemutatni nekünk a francia hadseregben betöltött szerepét. Abból a szempontból jól építkezik a film, hogy szépen sorra veszi, hogyan lépkedett felfelé a ranglétrán Napóleon. Amit viszont kevésbé szemléltet jól, az az ok-okozati viszony. Sokszor csak úgy megtörténnek a dolgok. Nincs kibontva, hogy hirtelen mitől is szerzett ekkora hatalmat, csak kisebb párbeszédek vannak, majd hirtelen már azt vesszük észre, hogy a legnagyobb hadvezérré vált.
A film sokkal inkább a magánéletére koncentrált, pontosabban a Joséphine-vel szőtt kapcsolatának bemutatására. Érdekes döntés volt ekkora hangsúlyt fektetni erre, hiszen végig érződik, hogy gyakorlatilag semmilyen kémia nincs a házastársak között, mégis amolyan se veled, se nélküled kapcsolatot ápolnak.
Vanessa Kirby nagyon jó választás volt a szerepre, nagyon jól hozta a kifinomult, az érzelmeit visszatartó feleséget. Phoenix viszont egyértelműen a mozi ékköve. Napóleon hangulatingadozásainak széles skáláját sikerült bemutatni. Mellesleg kicsit meglepett, hogy a mozi több pontján is humorosra vették a figurát, nem számítottam egy ilyen filmben bármilyen poénkodásra, ám engem nem zavart.
Amit Napóleon karakterábrázolásában hiányoltam, az a köztudottan meglévő kisebbségi komplexusának bemutatása. Gyakorlatilag végig egy teljesen határozott, mindenki által elismert figura volt, akinek igazán szép hölgyekkel volt dolga. Talán ez hiányzott kicsit, hiszen köztudottan sok, hirtelen felindulásból elkövetett cselekedetei ebből származtak.
A mozi legnagyobb erőssége, a csatajelenetei voltak. Ridley Scott nagyon ért ahhoz, hogy hogyan is kell feszült csatajeleneteket komponálni úgy, hogy közben gyönyörűen legyen felvéve és megkoreografálva.
Az Apple Tv+-on kijövő rendezői, négy órás verziója lehet hogy sokkal koherensebb összképpel szolgál majd, de a mostani két és fél óra ellenére is érződött, hogy néhol megszaladt az olló a vágóasztalon, és emiatt lettek egyes részek kicsit felületesek. Ettől függetlenül én mindenképp moziban ajánlanám megtekinteni, mert a látványra nem lehet panasz.
