91 éves korában elhunyt Ennio Morricone, a 20. ÉS! a 21. század egyik legnagyobb filmzeneszerzője.
Kivételesen termékeny pályafutása alatt olyan nagynevű rendezőkkel dolgozott együtt, mint Sergio Leone (1968 Volt egyszer egy vadnyugat, 1984 Volt egyszer egy Amerika és 1988 Cinema Paradiso) Gillo Pontecorvo (1966 Az algíri csata), Don Siegel (1970 Két öszvér Sara nővérnek), Bernardo Bertolucci (1976 Huszadik század), Georges Lautner (1981 A profi) John Carpenter (1982 A dolog), Brian De Palma (1987 Aki legyőzte Al Caponét), Pedro Almodovar (1989 Kötözz meg és ölelj!), Franco Zeffirelli (1990 Hamlet), Wolfgang Petersen (1993 Célkeresztben), Mike Nichols (1994 Farkas), és nem utolsó sorban Quentin Tarantino (2015 Aljas nyolcas).
A legutóbbin nagyon szeretett dolgozni egy 2016-os interjú tanúsága szerint, mivel semmilyen instrukciót, vagy vonalvezetést nem kapott Tarantino-tól. Egy prágai stúdióban történt a felvétel, ahol a rendező meghallgatta és a legnagyobb megelégedettséggel el is fogadta bálványa munkáját.
“I wrote the score without Quentin Tarantino knowing anything about it, then he came to Prague when I recorded it and was very pleased. So the collaboration was based on trust and a great freedom for me.”
Azt hiszem, ilyen bizalmat csak egy olyan zeneszerző élvezhet, aki munkássága 60 éve alatt kizárólag a tehetségét bizonyította.
Mindig nehéz szavakba önteni az elvesztés fájdalmát, még ha olyasvalakiről is van szó, akinek csak a munkásságát ismerjük.
De hasonló Totò és Alfredo búcsújához.
