Belegondolni is elképesztő, hogy rohan az idő… Már lassan 25 év telt azóta, hogy Martin Lawrence (Gagyi mami, Állj, vagy jövök!, Gagyi lovag) és Will Smith (Én, a robot, Legenda vagyok, Gemini Man) elkészítették első közös mozijukat a Bad Boys – Mire jók a rosszfiúk? címmel. Akkor még maga Lawrence ajánlotta be a szerepre a mozis karrierről álmodó, de már Grammy-díjas ifjú, rapper-sorozatsztárt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, Willből igazi gigasztár lett és sorra halmozta a 100 millió dolláros nyereséget is meghaladó mozikat. Ha megnézzük a két színész karrierjét, talán Smith az, akinek jobban beindult anno a szekér és azóta is nagyobb volumenű filmekben láthatjuk. Bár legutóbbi mozija, a Gemini Man elég csúfos visszhangot kapott mind a kritikusok, mind a közönség részéről. Lawrence viszont a tavalyi Túltolva című komédiát leszámítva nem igazán jelentkezett új alkotásokkal. Mike és Marcus párosának visszatérésére is 2003 óta várhattak a rajongók, hogy immáron trilógiává előlépő sorozat második részét méltó folytatás követhesse.
Kevés olyan mozis franchise van a filmvilág történetében, ahol az első részt olyan második, illetve harmadik alkotás követi, amely elnyeri a nézők java részének tetszését. Ugyanis ezek többnyire az elvárások alatt szoktak teljesíteni. De a kivétel erősíti a szabályt, így a Bad Boys-filmek esetében inkább szinten tartásról beszélhetünk, mintsem bukásról. Az első rész sikerét hasonlóan jó fogadtatással (a nézőktől legalábbis) követte a második rész, mely nem csak a két főszereplőnek volt köszönhető, de a rendező, Michael Bay munkájának is. Viszont a harmadik rész direktori székébe nem ő ült bele, hanem Bilall Fallah és Adil el Arbi, akik már dolgoztak együtt a Fekete című filmen. Kérdéses volt tehát, hogy mennyire hozza a megszokott „badboys” stílust az új rendezőpáros, vagy netán egy teljesen más képi világot kapunk?!
A Bad Boys mozik egyik sajátossága, hogy szinte alig nem épülnek egymásra a részek. Így például az is jól szórakozhat a harmadik epizódon, aki nem látta valamelyik filmet az előző kettőből, vagy akár egyiket sem. Bár vannak karakterek, akiknek feltűnése miatt, – főleg a poénok végett – célszerű megnézni minden előzményét. A harmadik etap nem csak azért lett egy jól sikerült alkotás, mert hozza a megszokott „rosszfiúk” feelinget, hanem mert az olykor keményebb akciójeleneteket leszámítva nem veszi túl komolyan magát. Ez köszönhető a két nagyszerű főszereplőnek is, akik érzik, hogy már nem a harmincas éveikben járó (bár Smith fizikumát elnézve simán letagadhatna minimum 10-15 évet) akcióhősök, így amolyan ferde tükröt tartanak karakterük elé és komoly komolytalansággal keltik újra életre a folyton csipkelődő zsarupárost.
Látunk, hallunk az előző filmekre való utalásokat. Ezúttal sem maradhat el a már klasszikussá vált alulról, lassan felvett és a főszereplőkre közelítő kamerakép, amint távolba merengve néznek a gonosz bűnözök után. Vagy például az alulnézetből történő Miami felirat bevillanása. Ezek mind-mind nosztalgikus érzést kelthetnek a nézőkben, de szerencsére nem egy újraforgatott mozit látunk. A hasonló stílusú filmek esetében, főleg, amikor a két főhős folyamatosan zrikálja egymást, gyakran születnek olyan szlengek, amiket a köznyelv is átvesz és használja a hétköznapokban. Ilyen volt anno pl. a „Hány éves vagy cula?!” Szerencsére most sem maradunk ilyen beszólások nélkül. A játékidő éppen csak egy perccel marad el az első rész 114 perces időtartamától, de a közel kétórás mozi így is végig leköti a nézőket. A történet halad a korral, ahogy a technika is fejlődött, úgy a film cselekménye is tele van olyan modern kütyükkel, melyek a mai világ mindennapjainak a része. Szerencsére a készítők nem akarták elsütni azon kliséket, melyek ilyenkor tálcán kínálnák magukat, hanem „megtisztelték” a főszereplők karaktereiket, hogy bár idősek, de képben vannak a jelen újításaival.
A film azonban nem akart vagy nem mert nagyot újítani, valahol próbált a biztonsági zónában maradni mind történetileg, mind kivitelezés szempontjából. A második részben már ellőtték a kubai szálat, így nem maradt más, mint, hogy az arab, a mexikói esetleg az orosz oldalról jöjjön az ellenség, ahogy az amerikai filmekben általában szokás. Jelen esetben a mexikói vonalra esett a választás. Két főhősünk közül Marcus ( Martin Lawrence) inkább már a nyugdíj felé kacsingatna, míg hű társa, Mike (Will Smith) úgy érzi, ereje teljében van és nem állíthatja meg senki és semmi. Egészen addig, míg egy rejtélyes merénylő, aki az igazságszolgáltatás több vezetője ellen is halálos támadásokat nem intéz. Mike is épp csak megússza a rázúduló golyózáport, felépülését követően pedig eltökélt szándéka, hogy maga derítse fel, ki áll a bűntettek hátterében. Ehhez pedig szüksége van a már nagypapáskodni vágyó Marcusra, hogy csak „Még egyszer!” összeálljon a Bad Boys duó.
A Bad Boys 3. – Mindörökké rosszfiúk szerencsére nem lett karikatúrája önmagának, és nem rombolja le az első két rész nimbuszát. Sőt, méltó tagja lett, az immáron trilógiává vált Bad Boys sorozatnak. Nem hoz váratlant, inkább megmarad egy „biztonsági vonalon” belül, amivel így nem kockáztatja meg az esetleges bukást, de ezáltal nem is kerül fel a trónra. Viszont cserébe ad nekünk közel 2 óra önfeledt szórakozást, nagyszerű poénokkal, humoros jelenetekkel és némi drámával fűszerezve meg persze a megszokott lövöldözős, robbantós akciókkal, előkészítve egy esetleges folytatást…?!
