A Joey című sorozatban, a címszereplő kicsit idegesítő, de szerethetően szórakoztató szomszédjaként nevet szerző Ben Falcone (A főnök, Tammy) több ízben is megmutatta már, hogy tud jó fajta vígjátékokat készíteni. Sokszor feleségével – Melissa McCarthy-val – karöltve teszi ezt, akire általában a főszerepet is ráosztja. Ez jelen esetben sem történt másként…
A történet szerint Deanna (Melissa McCarthy – Koszorúslányok, A kém), a 40-es éveiben járó családanya egy szem lányát viszi férjével arra az egyetemre, ahová ők is jártak (csak neki abba kellett hagyni a terhesség miatt). A nagy búcsúzkodás követően kedves ura bejelenti, hogy húsz év házasság után el akar válni tőle, mert beleszeretett egy másik nőbe (Jolie Bowen – Modern család), akiről mint kiderül, egy sikeres ingatlanos. A nő teljesen összetörik és hazaköltözik szüleihez, ahol végiggondolva életét, felbátorodik, eldönti, hogy befejezi az egyetemet (ahová most a lánya is jár) és megszerzi a régészdiplomát. Ezzel pedig kezdetét veszi az őrület.
Egy jó húsz évvel idősebb nő visszaül az iskolapadba? Persze, hogy lesznek, akiknek ez nem fog tetszeni, élükön a nő egyszem lányával (Molly Gordon). Legalábbis kezdetben, de aztán beindul a gépezet. Deanna buliról bulira jár, ahol fura, de szerethető barátnőkre talál és egy fiatal, jóképű hódolt is sikerül összeszednie. Sőt, kiderül, hogy régészeti professzora, nem más a húsz évvel ezelőtti csoporttársa, aki mellesleg nagyon bírja a nőt. Ekkor úgy tűnik, minden klappol, de azt jön a fekete leves… Az exférj és jövendőbeli arája természetesen elrontanak mindent, amikor megvonják a tandíjat. De, mint mondani szokták, a padlóról szép felállni, így nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a történet vége természetesen happy end lesz.
Melissa McCarthy, a Mike és Molly és a Szívek szállodája népszerűsége után szeretett volna kitörni a tévéfilmes szerepkörökből és megmutatni magát a filmvásznon is, amit a Koszorúslányokkal meg is alapozott. Ezért a szerepért egyébként, legjobb női mellékszereplő kategóriában Oscar-díjra is jelölték. Innentől kezdve pedig egyenes út vezetett a sztárság és a csillogás felé. Az elmúlt években olyan filmekben játszott főszerepet, mint a Személyiségtolvaj, a Női szervek, vagy a hazánkban forgatott A kém. Mindig is a nyers, laza és szókimondó karakterek álltak közel hozzá, és ezt rendre jól is hozta. Ez szerencsére most sincsen másképp. A film forgatókönyvét férjével együtt írták, ami egy valós családi poénból indult ki.
MacCarthy játéka most is szórakoztató és Deanna karaktere is szerethető, ennek ellenére bizonyos jelenetekben mégis erőltetettnek hathat. A film sodró lendületű, ez tény, de egy bizonyos pontnál annyira tömény, követhetetlen és lapos dialógusokkal operál, hogy az elvesz az alkotás élvezeti értékéből. A közel két órás hossz egyáltalán nem tett jót a filmnek és véleményem szerint rövidebb játékidővel többet ki lehetett volna hozni ebből a történetből. A poénok és a magyarázkodós párbeszédek néhol idegesítőek, de szerencsére az olyan mellékszereplők, mint a Deanna legjobb barátnőjét alakító Maya Rudolph (Nagyfiúk 1-2, Koszorúslányok), a nyolc évig egy ejtőernyős baleset miatt kómában fekvő Helen (Gillian Jacobs) vagy a nagyzolós ingatlanos, férjcsábító Julie Bowen (Modern család) feldobják és megmentik a filmet a középszerűségtől. A Jack-et megformáló Luke Benward-ról már nem is beszélve, akiről egy hatalmas titok derül ki a film során és talán az egyik legszórakoztatóbb jelenet is hozzá köthető.
