Amikor először megláttam a film plakátját az volt az első gondolatom, hogy ez lesz az új Bridget Jones csak kutyával megspékelve. Látva az előzetest és magát az alkotást, nem is tévedtem nagyot, de vegyük csak sorra. Sarah Francis (Beattie Edmondson) élete kissé felfordulni látszik. Elhagyja a barátja, új munkahelyen kezd és nemrég költözött be új lakásába. Kissé depressziósan, totálisan elhagyva magát reggeltől esti pizsamában van, még a boltba is így megy le. Bridget inkább a vodkát választotta és ChakaKhant, de ez egy családi film, így vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani. A pech sorozat abban csúcsosodik ki, hogy meghal a nagyi és Sarahra hagyja kis kedvencét, Patricket. Sarah megdöbben, hiszen ő egyáltalán nem szereti a kutyákat, sőt semmilyen állatot és a lakásában sem is tarthat.
És ekkor veszik kezdetét csak igazán Sarah Francis megpróbáltatásai. Reggel bizony korán kell felkelnie és kivinnie a szabadba a kutyust. Oda kell figyelnie, hogy mit hagy elől, mit ad neki enni és hasonlók. Az olvasók biztos értik miről beszélek és a film közben is tudnak azonosulni a főszereplővel, ezzel is személyesebbé téve az élményt. A film remek példa arra, hogy kutyával nagyon jól lehet pasizni. Sarahnak kettő is a horgára akadt. Az első az állatorvos (Ed Skrein), akivel el is megy randizni, ám az úriember a szép sportos külső ellenére, nem nyűgőzi le kedvencünket, hiszen csak magáról tud beszélni. A randiról is sokat késett, állítása szerint Trónok Harcát nézett és elszaladt az idő. Mint nagy rajongó, ezt teljesen megtudom érteni.
A színészi játék nekem sokszor erőltetett volt és a sok affektálás ellenére olyan érzésem támadt, mintha Edmonson arcának csak az alsó része mozogna. A brit filmek szinkronjánál sokszor gondot okoz, hogy a magyar szavak kiejtésével járó szájmozgást nehezen lehet ráilleszteni. Egyszerűen nem élethű és elveszti a természetességét. Túlságosan affektálva és oa-san beszélnek. A 94 perces játékidő alatt egy percre sem éreztem, hogy unatkoznék. Valahogy kellemesen eltelt az idő és nem volt bennem meg az „unatkozom” érzés. A film tele van poénos már-már szarkasztikus beszólással és jó sok önkritikával. Egy emberi életszakasz váltázását látjuk, amikor hirtelen derült égből lecsap a villám és ott terem egy másik élet, amiért mi tartozunk felelősséggel. Hirtelen fel kell nőni a feladathoz és az új kihívásokhoz. Ami a zenét illeti, könnyedek és vidámak voltak, ami mindig, pont passzolt az adott a jelenethez.
