Hazánkban március 15-én mutatják be a Szellemek háza című alkotást, amely a Spierig testvérek legújabb munkája. A film a valóságban is megtörtént eseményeket dolgoz fel, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy valóban úgy is történt minden, ahogyan azt a filmvásznon is mutatják. A filmben Oliver Fisher Winchester özvegyének történetét ismerhetjük meg, aki az a Sarah Winchester, aki egy jóssal történt találkozását követően, 1884-ben a Kalifornia állambéli San José városában vásárolt egy vidéki házat, és azt 1922-ben bekövetkezett haláláig éjt nappallá téve bővítette. A jós jövendölése szerint, az elhunyt Winchester találmánya által meghalt emberek élete végig kísérteni fogják az özvegyet, és az egyetlen módja, hogy megbékítse a lelkeket, az az, hogy ha otthont épít nekik. A mindmáig látogatható kísértet kúria, a vég nélküli munkálatok következtében, egy több emeletes labirintussá alakult.
Kétségtelen, hogy a történet remek alapanyagul szolgál egy horror filmhez, hiszen rengeteg potenciált rejteget magában. A helyszín eléggé egyedinek mondható és a karakterek is érdekes személyiségek, de mindezek ellenére mégis csak egy többször látott, átlagos elátkozott ház történetet kapunk. Lehet akármennyire is szilárd az alap, ha arra a ház többi részét ócska anyagokkal építjük fel. A cselekmény a Jason Clarke által alakított, ópium és alkohol függőségben szenvedő doktor Eric Price karakterével indul, akit felkeres a Winchester Ismétlőfegyver Vállalat vezetősége, hogy az igazgatóság többségi részét birtokló Sarah Winchester (Helen Mirren) mentális állapotáról készítsen egy kiértékelést. Természetesen a konkrét elvárás felé, hogy az értékelés negatív tartalmú legyen, amelyhez a legnyilvánvalóbb bizonyítékot maga a ház szolgáltatja és az, hogy a ház úrnője megingathatatlanul hisz az ott élő szellemekben. Ennek ellenére Price többet kételkedik saját elméjének épségében, mint amennyi időt tényleges feladatára fordít.
Sarah Winchester-t az Oscar-díjas Helen Mirren alakítja, aki a legalkalmasabb arra, hogy bárkit meggyőzzön a szellemek létezéséről, amire szükség is lenne, ha a film már nem nyomatékosítaná az első percekben, hogy tényleg szellemek lakják a kúriát és a történtek nem az ott lakók fantáziájának a terméke. A film későbbi cselekményét próbálják szkeptikus megvilágításban ábrázolni a doktor szempontjából, de ez teljes mértékben értelmét veszti, így eltűnik minden rejtély és feszültség, és legnagyobb csalódásunkra ez alól csak az olcsó “jump scare” képez kivételt. Sajnos a történet buktatói a színészi játék komolyan vehetőségére is kihat és, ezért elég nehézkes komolyan venni Jason Clarke-ot, amint sokadik alkalommal és teljes átéléssel próbálja Helen Mirrent meggyőzni ép eszének megbomlásáról. Az akkoriban hét szintes Winchester rezidencia sem kapja meg a méltó bánásmódot, hiszen míg már a történet elején többször is meghallgathatjuk, hogy könnyű eltévedni a valóságos monstrumban, addig a 100 perces játékidő alatt ugyanazt a 4 folyosót és pár szobát láthatjuk, így a szép környezet üres díszlet marad csupán, amit nem töltenek fel igazi atmoszférával.
