Az Outsiders (Kívülállók) című táncprodukción jártunk a Trafóban. Szeri Viktor alkotásában Farkas Gergő Dávid, Juhász Adél, Vass Imre és Vavra Júlia állt színpadra egy olyan előadásban, amely a lehetséges értelmezések széles tárházát kínálta a nézőknek.
Valójában állni szinte egy pillanatra sem láthattuk a táncosokat, forogtak, zakatoltak az előadás teljes hossza alatt. Megszemélyesítették a gépeket, melyeknek a hangja betöltötte az előadóteret, és már az első percekben, amikor még üresen sötétlett a színpad, betöltötte a közönség fejét is. Ebben a gépzajban kezdtek keringeni a táncosok, mint a fogaskerekek: először társaiktól távol, majd összekapcsolódva, egymáson elgördülve, heverve, „akár egy halom hasított fa”, szorítva, nyomva, összefogva egymást, ahogy József Attila megfogalmazta. Majd ruhát és végtagot tépve mozdultak tovább hol egyedül, hol láncba rendeződve.
Az ütemes, gépies zene, az éles váltásokkal operáló fénytechnika és a gyakran gépies táncmozdulatok egyaránt a hétköznapi valóságon kívül állóvá tették a táncosokat és nézőiket. Mintha a Csepel Művekben vagy a Szentivánéji álom erdejében tennénk furcsa, lidérces éjszakai kirándulást. Helyileg és minden más tekintetben is a mainstreamen kívül, attól ipari zajjal elvágva.
Mint Szeri Viktor a Trafó honlapján adott interjújában elmondta, az alkotói folyamat során bizonyos kereteket felállított ugyan, de alapvetően szabadságot biztosított a táncosoknak és a zenéért felelős Molnár Andrásnak is. A próbákon megszületett mozgásokat aztán beemelték a nagyrészt improvizált produkcióba. Az interjúból kiderül, hogy a fent leírt értelmezéstől teljesen eltérő jelentést szándékozott átadni az alkotó és csapata: őket a kiégés-hangulat, az útkeresés és a társas kapcsolatok témái foglalkoztatták. De ahogy Szeri Viktor fogalmaz a külföldi fellépésekkel kapcsolatban, „mindenhol teljesen más olvasata van az előadásoknak, ami rettentő izgalmas” – nos, a szerdai fellépés alapján úgy tűnik, ehhez még csak ki sem kell mozdulni az országból.
