A napokban került bemutatásra az Egy kutya négy élete című nagysikerű film folytatása, az Egy kutya négy útja. A W. Bruce Cameron bestsellere alapján készült film pedig ismét boldog perceket hozhat a négylábú imádóknak. A mozi forgatókönyvét ezúttal is Cathryn Michon jegyzi, de az előző filmhez képest az alkotógárda kiegészült a könyv szerzőjével, W. Bruce Cameronnal is, valamint Maya Forbes és Wallace Wolodarskyvel. A rendezői székbe pedig Gail Mancuso ült, aki eddig főleg sorozatokat rendezett, de nem is akármilyeneket! Elég, ha csak annyit mondok: Jóbarátok, vagy Modern család.
Igazi érzelmi hullámvasút ez a film, melyben van dráma, humor, kaland és nem kevés tartalmi mondanivaló. A szülőket külön figyelmeztetném, ha eddig csak érintőlegesen is felmerült, hogy a gyereknek kellene egy kutya, akkor ezután a film után szinte biztos, hogy a hétvégi program egy kutyamenhely lesz! Ilyen szempontból pedig még plusz pozitív hozadéka is lehet ennek a bűbájos filmnek. Aki állat, de főként kutyamániás, az egyenesen imádni fogja ezt az alkotást, és biztos sok résznél át fogja érezni cselekményt. Aki pedig (még) nem különösebben képzelte el, hogy életét megossza egy ebbel, azokra a nézőkre is erős hatást fog gyakorolni.
Maga a történet némileg hasonlít a már említett „első részhez”, csupán magának a történet vezérfonalának adtak egy másfajta irányvonalat. Míg a 2017-es filmben főhősünk a létezésének értelmét kereste, addig Bailey most egy küldetést hajt végre 4 újabb kutyaélete során. Ígéretét tartva hőn szeretett gazdija, Ethan (Dennis Quaid – Egy kutya négy élete, Apád anyád idejöjjön, Holnapután) számára, hogy kisunokájára, C.J.-re (Kathryn Prescott – Dude, Polaroid) vigyáz annak egész élete során. A kalandos kutya élet ezúttal is tele van vicces szituációkkal, humoros beszólásokkal – a kutya magyarhangja ezúttal is Görög László volt – és persze nem kevés drámával. Mert bár tudjuk, hogy főhősünk minden alkalommal visszatér majd egy újabb blöki testében, a reinkarnáció ezen fajtája mégis magában hordoz némi szomorúságot.
Azért jó ez a film, mert egyszerre tanít és szórakoztat. Egyszerre élvezheti szülő és gyerek és mindenkinek más-más mondanivalót tartalmazhat. Év elején került a mozikba az Egy kutya hazatér című mozi, melyben hasonlóan egy négylábú volt a főhős, de ott túlságosan az állatra fókuszált a történet és az emberi vonalat nem dolgozta ki eléggé. De ennél a filmnél, hiába egy kutya a főszereplő, mégis hagyja kibontakozni az emberi szálakat is. Ugyanúgy megélhetjük az emberi szív örömét és fájdalmát, mint a négylábú kedvencét. Valamint odafigyel arra is, hogy láthassuk a karakterek jellemfejlődését. Jót tesz a filmnek, hogy a négy kutya egymástól szinte teljesen más méretű és nemben, illetve fajtában is eltérnek. Így, ha valaki a kisebb kutyákat részesíti előnyben, akkor is talál benne számára kedvencet, de ugyanúgy, a nagyobb testű ebek kedvelői is.
A 109 perces alkotás ezzel a 4 szállal pont elég ahhoz, hogy folyamatossá tegye a történetet, így nem untatva a nézőt. Minden kutyaélet valamit tanít, valamire próbálja felhívni a figyelmet, mind emberi, mind állati oldalról. Pont ezért elejétől a végéig élvezhető. Ahhoz képest, hogy a rendezőnő főbb munkái inkább sorozatokra orientálódtak, mely műfaj sokban mást követel meg, mint egy egészestés mozi – és ezzel nem leszólva a sorozat rendezőket – kimondottan látványos, bizonyos részeknél pedig kiváltképp szemet gyönyörködtető képkockák kerültek a szalagra.
