Woodsboroban ezúttal sem életbiztosítás felvenni a telefont. Huszonöt évvel az eredeti után ismét megjelenik Ghostface, hogy a múltban vájkálva szedjen újabb áldozatokat.
A slasher műfaj sok mindent megélt már az elmúlt évtizedekben. A hetvenes-nyolcvanas években a nagy, ikonikus horrorkarakterek ijesztgették az akkori generációt, majd kicsit megfáradva, sok folytatás után, kissé homályba merültek. A kilencvenes években azonban újra feltámadt a műfaj, de már más volt, mint azelőtt. Könnyedebb hangvétel, földhözragadtabb karakterek jellemezték ezeket a filmeket. Ez egy olyan műfaj, amelyet imádnak a horror rajongók, amit általában nem kell túlgondolni, csak nézni a hentelést, és a sikoltozást.
Ennek az újhullámos slashernek egyértelműen az 1996-os Sikoly lett a zászlóvivője, mely a zseniális Wes Craven nevéhez köthető. Igazi vérfrissítés volt akkoriban és egyértelműen igazi klasszikusként tartják számon ma is. A széria ötödik felvonása immáron Wes Craven nélkül készült el, nézzük, hogy méltó folytatás lett-e.
Tíz év telt el a legutóbbi woodsboro-i mészárlás óta, ám ismét feltűnik valaki, aki a klasszikus Ghostface maszkban kezdi szedni az áldozatait. Dewey, a leszerelt sheriff megpróbálja távoltartani a két régi ismerőst, Sidney-t és Gale-t, ám úgy tűnik, minden út Woodsboroba vezet. Ám ezúttal kicsit másak a szabályok, valamint hamar kiderül, hogy Billy Loomis és Stu Macher, huszonöt évvel ezelőtti mészárlásához is kötődik a mostani eset. Új, fiatal hőseink pedig igyekeznek feltárni a múlt és a jelen közti titkokat.
A Sikoly új része se nem reboot, se nem folytatás, hanem ahogy a moziban is elhangzik, egyfajta requel. A készítők okosan meghagyták a Sikoly filmekre jellemző stílust, a folyamatos önreflexív, önironikus kikacsintásokat. Az alkotók is valószínűleg érezték, hogy egy teljesen új, ismeretlen gárdára nem lehet építeni egy ekkora hagyatékot, ezért a három oszlopos tag, Neve Campbell, Courteney Cox és David Arquette is visszatért. Ami viszont nagyon dicséretes, hogy nem akarták, hogy az új, fiatal karakterek csak biodíszletek legyenek, ezért megfelelő arányban használták a veteránokat. Van bőven létjogosultságuk, ám még sem viszik el a showt a mostani főszereplőktől. Az új generációt képviselők közül vannak karakterek, akik egész jól működnek, mások nagyon egydimenziósak, és inkább csak egy plusz gyanúsított funkcióját töltik be. Jenna Ortega és Melissa Barrera kiváló választás volt a két legfőbb szerepre, ám a többiek sem vallottak szégyent.
A mozi néhány helyen kellően feszült és folyamatosan rájátszik a slasher horrorokra jellemző klisékre, hogy aztán mégse azt adják, amit az elvárna. Ami a mozi talán legnagyobb erőssége, az a brutális gyilkosságok megjelenítése. Semmi leplezés, itt kőkeményen, premier plánban kapjuk az arcunkba a vért. A kivégzések talán még sosem voltak a széria során ennyire brutálisak és kendőzetlenek.
Az eredeti, klasszikus rajongói imádni fogják a filmet, hiszen rengeteg utalás, ismerős arcok és helyszínek tűnnek fel. Viszont ez a nosztalgikus hangulat pozitívuma és egyben negatívuma is a filmnek. Ugyanis ha kivesszük a nosztalgiafaktort, és azokat az elemeket, amik nagyon jól működtek régen, akkor újszerű, eredeti ötleteket nem igazán kapunk.
Folyamatos önreflexió, metahumor, ezt próbálja nekünk eladni a film, miközben a mai generációra jellemző toxikus rajongás problémakörét boncolgatja és a franchise-ok abszolút nem könnyű helyzetére is folyamatos utalásokat kapunk. Ez az önreflexió mindig is jelen volt a szériában, ám itt olyan adagot kapunk ebből, ami már talán kissé fárasztó. A fordulatok egyes helyeken jól működnek, néhol kissé kiszámíthatóak, de ahogy már írtam is, a legnagyobb probléma talán, hogy az eredeti filmhez köthető elemeket ha elhagyjuk, akkor önmagában nem áll elég erős lábakon. Az új karakterek közül is csak néhányan rendelkeznek olyan jellemmel, hogy akár egy filmet el tudjanak vinni a vállukon. A veterán szereplőink egyértelműen keményebb, erősebb jellemek.
Gond azonban nincs, a Sikoly új felvonása méltó folytatása a szériának és méltó tisztelgése Wes Cravenhez. Amely elemeiben erős, abban nagyon, amikben kevésbé, azok felett meg talán könnyebben szemet tudunk hunyni. Az első rész még mindig toronymagasan a legjobb és örökre az is marad, de ez a felvonás az eddigi öt film alapján egyértelműen dobogós. Nagyon nosztalgikus, minden igazi Sikoly fannak kötelező darab.
