Bizonyára nem én vagyok az egyetlen srác, akit kiskorában foglalkoztatott a katonáskodás és érdekeltek a fegyverek. Rengeteg ilyen játékom és jó pár, a témával foglalkozó könyvem volt. Főleg a második világháború ejtett ámulatba, igyekeztem a lehető legtöbb tudást magamba szívni. Jó apám viszont nem volt elragadtatva érdeklődésem tárgyától. Gondolta hát annak érdekében, hogy egy kicsit reálisabb kép alakuljon ki bennem, megnézette velem jelen írás tárgyának ikonikus első huszonöt percét. Ugyan nem tűnt el belőlem teljesen az érdeklődés, de arra bőven elég volt, hogy nyolcévesként egy darabig ne akarjak katonás dolgokkal érintkezni. Mégis, azóta jó párszor láttam a filmet és az egyik kedvencem lett. Sőt, igazából minél többször látom, egyfelől annál jobban gyűlölöm a háborúskodást és annál inkább imádom ezt a filmet.
A Ryan közlegény megmentése korszakalkotó film. Egy szempillantás alatt ránt be a háború forgatagába és egy pillanatra sem ereszt el. Janusz Kaminski (Schindler listája, Különvélemény) látványvilága egészen egyedülálló, egyszerre fullasztóan nyomasztó és lehengerlően dinamikus. Neki köszönhetően érezzük a homokot az arcunkban és a vizes ruhát ami mázsás súlyként nyom minket a földre. A szereplőkkel együtt kúszunk és mászunk hullák között, kötözzük a sebeinket és szerzünk újakat, élünk és halunk. Ezek a karakterek pedig mind remek színészek kezei között vannak, akik közül kár lenne bárkit is kiemelni. Ez alól persze kivétel Tom Hanks (A számkivetett, Kémek hídja), aki egy tekintettel képes mindent kifejezni, ami a film során ránk vár.
Azonban ne legyenek illúzióink, Steven Spielberg (Schindler listája, Az elveszett frigyláda fosztogatói) filmje nem a 50-es, 60-as évek propagandisztikus háborús filmje a nácik dicsőséges legyőzéséről. De nem is a 70-es, 80-as évek rémálom-allegóriájára épül. Nála nem kérdőjeleződik meg a valóság. Helyette agyvelődarabok kíséretében vágódik az ember arcába. Mégis, pont ez a nyers ábrázolás segít komolyan venni az olyan kérdéseket mint, hogy mennyit ér egy emberi élet? Vagy, hogyan maradhat ember az ember miközben az életben maradás érdekében a lehető legkevésbé szabad annak lennie? Szerencsére a pátosz megmarad egészséges szinten, nem üt lyukat a koponyánkba és a hősiesség amit látunk legtöbbször a kényszer szülötte.
Spielberg alkotása minden kétséget kizáróan a műfaj klasszikusa. Nagyszerű rendező, nagyszerű színészek, nagyszerű dramaturgia. És persze nagyszerű zene John Williams mester kottájából, heroikus és melankolikus aláfestése egy heroikus és melankolikus eposznak, az emberi tűrőképesség távoli kisvárosából.
