Az írók, költők, filozófusok és a szofisták késő utódai a stand-up komikusok igenis alakítani tudnak a világon. Indiában egy költő álmodta meg a mai Pakisztánt, még 1930-ban. Az átlag filmnéző nem sokat tud az országról, de aki emelt szintű érettségit tett történelemből, az tudja, hol keresse az Indus-völgyi civilizációt. A modern, globális világban bárhol meg lehet kérdezni egy gyermektől, Mi leszel, ha nagy leszel, mert értelmes választ fog adni. A kis Kumail Nanjiani azt válaszolná, hogy Uber sofőr vagy egy stand-up show szereplője. Nanjiani-nak el kellett hagynia az iszlám törzsi kultúrát a családjával együtt, így kerül 14 évesen Chicagóba. Hogy a Pakisztán és a stand-up comedy szó egy mondatban szerepelhessen, Kumail Nanjiani elég sokat tett. Olyan többszörös identitással rendelkező komikus, aki úgy vált amerikaivá, hogy közben nem felejtette el, honnan jött.
Kumail (Kumail Nanjiani) egyik stand-up fellépése alkalmával ismerkedik meg a terapeutának készülő Emilyvel (Zoe Kazan), de egyéjszakás kalandjuknak úgy néz ki, nem nagyon lesz folytatása. Az egyéni vágyak és a tradicionális társadalmi elvárások között nagy a szakadék, főleg ha az egyik fél az elrendezett házasságok világából jön, ám Emily váratlan betegsége átrendezi a lelki tartalmakat, Kumail pedig megismeri Emily Észak-Karolinából érkező szüleit, Beth-t és Terry-t (Holly Hunter, Ray Romano). Vajon lehet harcolni egy ezernégyszáz éves kultúra ellen úgy, hogy semmi se vesszen el örökre?
Olyan harcot vív, amit mi már megnyertünk. Kumail modern szofistaként nevetteti közönségét Chicago valamelyik stund-up színpadán a barátaival, ami remek terepe a világ ironikus megértésének, a szómágiának, melyben a szavak erotikája legalább annyira jelen van, mint a színházban vagy a költészetben. Saját minőségi integrációján dolgozik a színpadon és a magánéletében is, mert lelkileg még félkész állapotban van. Az iszlám, akárcsak a kereszténység egy életforma is, és Kumail családja abszolút lojalitást követel, ám a fiatalember nem kér az érzelmi élmény nélküli házasság intézményéből. Coming out-ja totális elutasítást vált ki, de a maga szelíd sztoicizmusával mindenen felül tud emelkedni.
Európában minden út Rómába vezet, Amerikában ezek szerint New Yorkba. Itt is van, hogy valaki a centrum felé veszi az irányt, hogy még jobban boldogulhasson. Az Emilyt játszó Zoe Kazan fiatal amerikai színész, író, forgatókönyvíró, a világhírű, háromszoros Oscar-díjas Elia Kazan unokája, aki filmjeiben erőteljesen és nagyon természetes játékstílussal alakít öntudatos, okos, vagány nőket, akik nem ijednek meg saját árnyékuktól. Ha az orosz irodalomban mindenki Gogol köpenyegéből bújt elő, úgy minden kissé régebbi kultikus jelentőségű amerikai színész Elia Kazan és Lee Strassberg Actor’s stúdiójából. Örömmel láttam, hogy az Emily anyját alakít Holly Hunternek meg van az hüvelykujja, amit az 1993-as Zongoralecke című filmben Sam Neill fejszével vágott le neki.
A női szereplők egyenrangú társadalmi és személyes viszonyrendszerben vannak megjelenítve, nem aszimmetrikus és romantikusra hangolt a szerelem, nincsenek hatalmi harcba futó csetepaték, és játszmák, hanem két egyenrangú fél kapcsolatáról szól akkor is, ha egyikük nehezített terepen játszik. Nagyon szimpatikus húzása a filmnek, hogy a férje vadászó pakisztáni hajadonokat is ironikusan, humorosan és árnyaltan, kevésbé sztereotípikusan ábrázolta. Lehet, hogy az egyik forgatókönyvírónak van ehhez a legtöbb köze, aki egyben a film női karakterének eredeti változata, mert ez a film Kumail Nanjianinak és feleségének Emily V. Gordonnak igaz története. Hogy stand-up fellépőnek Nanjiani elég humoros-e, azt mindeni döntse el maga.
A film Bechdel- tesztje negatív.
