A kilencvenes években kétségtelenül a thriller műfaj reneszánszát tapasztalhatták meg a filmrajongók. Szinte egymást követték a jobbnál jobb filmek, melyekből több is szinte kultfilmként vonult be a köztudatba, elég csak olyan címeket megemlíteni, mint A bárányok hallgatnak, A gyűjtő, A csontember, vagy a sorozatgyilkosos témájú filmek alfája és omegája, a Hetedik. Tucatnyi film látott napvilágot azóta is hasonló témában, melyekből vannak igen jó, és felejthető darabok is. Az utóbbi években sajnos az ilyen témájú filmekből csak keveset kapunk, és ha néha bele is futunk egybe, az az érzése támad az embernek, hogy ez bizony csak egy halvány utánzata a régi klasszikusoknak. Azért reménykedni szabad, így amikor megláttam az előzetesét az Ördög a részletekben című filmnek, egy kellemes bizsergés fogott el, remélve, hogy talán végre kapunk egy méltó filmet a zsáneren belül.
A film írója és direktora, John Lee Hancock, akinek kissé hullámzó a teljesítménye, ha a filmjeinek minőségét vizsgáljuk. Legújabb filmjének forgatókönyve már a kilencvenes években megszületett, és állítólag maga Steven Spielberg rendezett volna belőle filmet. Aztán, ahogyan az a hányattatott sorsú forgatókönyvek esetében lenni szokott, számos elutasítás után végül egy fiók aljában végezte, és évekig ott is várta, hogy valaki leporolja. Végül pedig ki más tette volna ezt, mint az, aki végülis megírta a sztorit. Hancock nem akarta a véletlenre bízni, így hát olyan színészóriásokat szerződtetett a filmre, akik mindnyájan Oscar- díjasok, név szerint: Denzel Washington, Rami Malek és Jared Leto.
1990-et írunk. A film középpontjában Joe „Deke” Deacon (Denzel Washington – Éli könyve) sheriff áll, aki pár éve még egy Los Angeles-i iroda egyik legkiemelkedőbb nyomozója volt. Azonban egy megoldatlan gyilkossági ügy gyakorlatilag tönkretette az életét: családját elveszítette, valamint az önmarcangolása miatt, több szívműtéten is átesett már. Egy bizonyíték elhozása miatt küldik el régi munkahelyére, ahol is éppen egy sorozatgyilkos után nyomoznak. A mostani és az ő régi ügye között kísérteties hasonlóságot lehet felfedezni, így akarva, akaratlanul ő is részt vesz a nyomozásban, a jelenlegi nagyágyú, Jim Baxter (Rami Malek – Bohém rapszódia) oldalán. Hamar kerítenek egy potenciális gyanúsítottat, Albert Sparma (Jared Leto – Mielőtt meghaltam) személyében, aki szemmel láthatóan játszadozik a nyomozókkal..
A film gyakorlatilag végig jól bejáratot sémákkal operál. Van egy szinte nyugdíjazott nyomozónk, egy feltörekvő detektívünk, egy gyanúsítottunk, és mindezeket összeköti maga az ügy.
Ezen archetípusokon kívül magában a történetben is fellelhetők azok az elemek, amik a legtöbb zsáneren belüli alkotásra jellemzőek. Ám egyáltalán nem az a gond, hogy a film a műfajra jellemző paneleket használ, hanem az, hogy azt végig felszínesen és ötlettelenül teszi. Sem a karakterek, sem a nyomozás szempontjából nem sikerült igazán elmélyülnie a filmnek, és ez elsősorban a forgatókönyv számlájára írandó. A film kezdetben jól építkezik, de a feszültséget nem sikerült kellőképpen felépíteni, ahogy azt általában ebben a műfajban szokás. Vannak egész jó jelenetek, ahol jól működik, de a film egészét nézve, nagyon hullámzó lett. A mozi elhint apró nyomokat, jeleket, amikről úgy gondolhatja a néző, hogy fontosak, és a film végén mindenre választ kap majd, ám nem így történik.
Itt el is érkezünk a film legnagyobb vitapontjához, a lezáráshoz. Mindenfajta spoilert mellőzve, annyit el kell mondani, hogy egyáltalán nem olyan a befejezés, mint amit a legtöbbet várnának. Láttunk már hasonlót, és tudott is működni egyes filmekben, viszont itt kicsit cserbenhagyva érezheti magát a néző. A film végére persze tudatosul bennünk, hogy ez nem egy klasszik sorozatgyilkosos thriller, hanem egy kvázi zsarudráma, amiben nem feltétlenül az ügy megoldása áll a középpontban, hanem a karakterek, és az ő lelkiviláguk, a saját múltjukkal és démonjaikkal való szembenézés. Működhetett volna, ha a karakterek kaptak volna bármiféle mélységet, de így csak egy elszalasztott, hibás koncepció lett.
A végső megoldást ezzel együtt nem tartom rossznak, én szeretem, ha egy film mer más lenni, és meri a nézőit kétségekben hagyni, de ahhoz, hogy ez így ebben a formában úgy működjön, ahogy annak kell, sokkal több lelket kellett volna írni a karakterekbe, és sokkal jobban elmélyíteni a köztük lévő viszonyt. A két nyomozó közti kémia ugyanis számomra nem működött, és ez nagyban befolyásolja a film végi történések megítélését is.
Ha már a karaktereknél járunk: Denzel Washington hozta azt, amit megszokhattunk tőle. Mint mindig, most is jó nézni őt, viszont a film nem aknázza ki a benne rejlő drámát, és így kicsit felszínes marad. Rami Malek jó színész, itt viszont valahogy úgy éreztem, hogy nem érzi komfortosan magát ebben a szerepben. Néhol működött, ám a legtöbb jelenetben rendkívül súlytalan volt a jelenléte. Hármuk közül Jared Leto volt az, aki talán a legjobban lubickolt a szerepében. Rendkívül jól hozta a pszichopata figurát, aki rendesen élvezi azt, hogy ő a gyilkosságok fő gyanúsítottja.
A filmnek azért vannak pozitívumai is. Kiváló döntés volt, hogy a történet 1990-ben játszódik, így mellőzve minden mai modern kütyüt, amivel valószínűleg hamar sikerült volna megoldani az ügyet. A film hangulata, ezzel a „neo noir” stílussal szerintem kimondottan jól működött. Sok jelenetnek sikerült technikailag megidézni a kilencvenes évek thrillereinek hangulatát.
Az Ördög a részletekben lehetett volna egy jó, akár kiemelkedő film is a zsáneren belül, ám a forgatókönyv hatalmas hiányosságai végig ordítottak a filmből. Mindvégig nagyon felszínes érzést kelt a mozi, melyben abszolút lehetett volna potenciál. A film utolsó harmada sok mindenkiben negatív érzelmeket vált majd ki, hiszen a klasszikus sorozatgyilkosos filmekre jellemző lezárás helyett, egy erkölcsi, drámaibb hangvételű finálét kap a film, ami valakinek vagy tetszik, vagy nem. Akár működhetett is volna ez a film, de csak, hogy stílusosak legyünk, sajnos a részletekbe tört bele a bicskája. Az elképesztően negatív hangvételű kritikákkal részben egyetértek, ám azért annyira nem látom sötéten a dolgokat. A műfaj kedvelőinek egyszeri megtekintésre mindenképp ajánlom a filmet, csak nem szabad hatalmas elvárásokat támasztani felé. Ha egy kiváló thrillert szeretne az ember, akkor továbbra is a kilencvenes évjáratúakat ajánlanám fogyasztásra.
