John Wayne Cleavernek hívnak. 16 éves vagyok, és a hullák a hobbim. A terapeutám szerint szociopata vagyok. De nem vagyok sorozatgyilkos. John megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés… Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: természetfeletti képességekkel bír. A Dan Wells azonos című, hazánkban is nagy sikert aratott bestsellere alapján készült horror-thrillerben a Vissza a jövőbe trilógia Dokija, Christopher Lloyd merőben új, hátborzongató szerepkörben tűnik fel. Az ír Billy O’Brien rendezésében elkészült film világszerte sikerrel mutatkozott be a fesztiválokon – többek között a rangos Londoni Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában is – és összesen 10 fődíjat nyert különféle horror- és fantasy filmfesztiválokon.
A film hangulata végig kellemesen nyomasztó volt és nem csak a hullaház, a boncolás, a belső szervek látványa és képi világa miatt, hanem a történet fordulatossága miatt is ez az érzésem volt a megtekintése után. A főszereplő (Max Records) jól alakítja a kissé fura és szociopata tini szerepét, aki bármikor átváltozhat ragadozóvá, ugyanakkor válhat félelem nélküli áldozattá is. Igazán jó választás volt a szerepre. Játéka természetes, és egyszerre tud angyali és ördögi tekintet magára ölteni. Az alkotás egyébként egy percre sem hagyta, hogy visszatérjek a valóságba, a vágások olyan szuperül és feszesen voltak megszerkesztve. A lapos történet helyett egy jól összefogott eseménysorozat nézői lehetünk. A horror határát súroló részek mellett pedig a humorból is jutott itt-ott egy csipet. Így a hullák és boncolások látványa után még kuncogni is lehetett a történet egyes jelenetei során.
Akik nem horror rajongók, azoknak is ajánlom a filmet. Az ijesztgetés és taszító képi elemek helyett egy hullaház világának bemutatása, ami leginkább horrorra hajaz. A történet maga akár még megtörtént eset is lehetne, ha a vége nem az lenne ami, és a gyilkos nem az lenne, aki. A horror, krimi és thriller elemek mellett a sci-fi műfajából is került egy csipet az alkotásba, de nem lövöm le a poént. Aki szereti az izgalmas krimiket szintén tegyen egy próbát a filmmel és nézze meg, mert lendületes és nem kínálja tálcán a megoldást a nézőknek. A rengeteg félreértés és csavar miatt pedig még Sherlock Holmes-nak is hosszas nyomozás szükségeltetett volna ahhoz, hogy leleplezze a valódi gyilkost. A Nem vagyok sorozatgyilkos, ezért egy kiemelkedően izgalmas mozi.
