Álarcos gyilkos rabol gyerekeket a Fekete telefonban, amelyet az év thrillerének neveznek, és igen meggyőző 83 százalékon áll a Rottentomatoes kritikai portálon. A Portyázó becenevű pszichopata rém alakja nem a képzelet szülötte.
A film Joe Hill novellája alapján készült – a szerző Stephen King fia –, aki elárulta, hogy valódi elmebetegről mintázta a kisvárost rettegésben tartó gyilkost. Az illető Amerika egyik leghírhedtebb sorozagyilkosa volt: John Wayne Gacy 1972 és 1978 között 33 fiút, illetve fiatal férfit rabolt el és ölt meg. Gacy szabadidejében önkéntes bohóc volt Pogo művésznéven, a novellában emiatt a Portyázó bohócálarcot visel. Könnyű rábukkanni az összefüggésre: Stephen King klasszikusa, a szintén megfilmesített Az ugyancsak bohócnak öltözött sorozatgyilkost szerepeltet Pennywise személyében. (Gacy egyébként bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, mert 21-szeres életfogytiglanra és 12-szeres halálbüntetésre ítélték.)
A film alkotói megváltoztatták a novella motívumát, a Portyázó (Ethan Hawke) a vásznon varázslómaszkban fenyegeti áldozatát. Hill intenzíven részt vett a film előkészítésében, és azt javasolta, hogy mivel túl sok a gonosz bohóc a modern amerikai tömegkultúrában, a Portyázó legyen inkább varázsló. Ezzel egy másik fontos motívumot vettek elő: az 1920-40-es években a cirkuszi és vásári produkciókban gyakran szerepelt az álarcos Varázsló alakja, aki először a pokol küldötteként jelenik meg a színpadon, majd eltűnik, és a függöny mögül előbújva immár álarc nélkül a gonosz ellen küzd mágikus erejével. Persze a filmesek rögtön csavartak is egyet a figurán, de nem spoilerezzük el, hogy mit.
A Fekete telefon számos erénye közül azt emelik ki, hogy rendhagyó módon nem a gyilkosra koncentrál, hanem az áldozataira, és ezzel új feszültséget tud teremteni. A legújabb kamasz áldozatjelölt, Finney (Mason Thames) alakja áll a történet középpontjában. Az ő pszichológiáját kell megfejteni és megérteni, nem pedig a gyilkosét, aki csak egy rém, amilyenekből nem is egy ólálkodik körülöttünk.
