Az utóbbi néhány évben az amerikai filmek szeretnek megtörtént eseményeken alapuló vagy egy bestseller alapján történetet mesélni. Manapság szinte minden második amcsi alkotás e két jelenséggel van bereklámozva. Mi nézők már oda se figyelünk ezekre a mondatokra annyira megszokottak ezek, de azért még lehet érdekes témával előrukkolni ezeken a területeken, amire felkapja az ember a fejét. A 2016-os Az alapító című dráma is ilyen, ami a McDonald’s franchise megalakulásának történetét meséli el. A világon nincs olyan ember, aki ne tudná mi az a McDonald’s, sőt valószínűleg olyan sincs, aki még nem evett valamelyik gyors éttermében. Ezért sokan elgondolkodhattak már azon vajon mikor és hogyan alakult ki ez a sikeres étteremlánc, ami gyakorlatilag az egész világot behálózza. Az alapító című film ezt mutatja be, pontosabban azt az embert és az ő történetét, aki mindezt létrehozta, hiszen a McDonald’s franchise kialakulása annál azért bonyolultabb volt minthogy, valaki nyitott egy éttermet és aztán még jó néhányszor megismételte ezt ugyanazon elvre alapozva.
Ray Kroc élettörténetét ismerhetjük meg ebből az életrajzi drámából, aki ötvenkét évesen még mindig csak egy csapni való, házról-házra járó értékesítő, aki egy nap belebotlik egy McDonald’s nevű étterembe, ahol nem fél órát kell várni a rendelésének elkészülésére, hanem csak fél percet és ráadásul még nagyon finom is a hamburger, amit ott felszolgálnak. Ekkor dönt úgy, hogy valamilyen módon ő ezt sajátjának akarja, és egész Amerikára ki akarja terjeszteni ezt a szerinte tökéletes gyorséttermi kiszolgálást. Tehát a film Ray Kroc semmiből való feltörekvését mutatja be és azt, hogy hogyan rabolja el a McDonald’s márkanevet és annak szolgáltatásait az ötletgazda McDonald testvérpártól.
Tulajdonképpen ez az Alapító szórakoztató, érdekes része, vagyis, annak a bemutatása, hogy a McDonald’s név és az ez alá tartozó éttermek hogyan vándorolnak szép lassan gyakorlatilag egy vadidegen ember kezébe a zseniális ötletekkel megáldott kitalálóéitól. Ezt részletesen bemutatja ez az alkotás egy élvezetes életrajzi történet keretén belül. De sajnos ez a film veszte is egyben, mindaz, amit látunk érdekes, tanulságos és persze kiderülnek olyan dolgok, amiket eddig nem tudtunk a McDonald’s névről, de sok minden más fontos dolgot ezzel kapcsolatban elhanyagol a rendező, alig tesz róla említést. Gondolok itt arra, hogy a McDonald testvérek élettörténetének részletesebb kifejtése is érdekes lett volna, és a drámaisághoz is hozzá adott volna, hogyha részletesebben láthatjuk, hogy hogyan is küzdöttek meg azért a zseniális étteremért és az azt képviselő névért, amit elvesz tőlük Ray Kroc.
Persze egy hosszabb párbeszédes jelenetben az ő élettörténetük fontosabb állomásait is megismerhetjük, de valahogy kevésnek érződik ez. Az ezt bemutató jelenetsor nagyon leegyszerűsítve mutatja be az ő életüket a McDonald’s-al kapcsolatban, mintha természetes dolog lett volna, hogy ők egyik napról a másikra csak úgy csinálnak egy ilyen éttermet, persze megvannak említve a bukkanók, de nincs ábrázolva az a küzdelem, amit ők átéltek elmondásuk szerint, hogy létrehozzák álmaik gyorséttermét. De ez a dráma azt se fejti ki, hogy hogyan lesz az egész világot behálózó franchise a McDonald’s-ból, a történet addig tart, amig igazi amerikai siker lesz, és addig, amíg végleg minden kikerül a McDonald testvérek kezéből az étteremlánccal kapcsolatban.
Tehát a McDonald’s töténelem eleje és vége csak lekarcsúsítva szerepel a filmben, a köztes időszak van igazán kifejtve, az ami Ray Kroc nevéhez fűződik, amikor ő elkezdte étteremlánccá bővíteni a McDonald testvérek egy meglévő üzletét. Emiatt komoly hiányérzetet hagy ez a dráma maga után. Persze a film címe is csak Ray Kroc-ra utal és az ő élettörténetére, de attól még a hiányérzet megvan. Az alapító a McDonald’s történelmén túl egy tanulságot is felvázol a néző számára. E tanulság lényege, hogyha valaki igazán elszánt, még ha tehetségtelen is, akkor nagy sikereket vihet véghez, aki pedig igazán tehetséges, de félénk, nem mer kockáztatni az sose, lesz sikeres és még el is tiporják. Tulajdonképpen ez a film fő lényegi mondani valója és ezért csak a Ray Kroc élettörténetéhez kapcsolódó McDonald’s-os történeteket ismerhetjük meg e drámából és ilyen szempontból jól összerakott ez a mű. Ennek ellenére, ahogy említettem mégis ottvan a hiányérzet, hiszen azért mi nézők részletesebben kíváncsiak lennénk a McDonald’s történetére is.
A hiányosságok ellenére mégis élvezetes alkotás Az alapító, mert a komplett történetből kiragadott kisebb, de annál fontosabb történetek bemutatása jól sikerült. Ehhez persze a korhű díszletek is kellettek; 1954-ben játszódik a film, így megismerhetjük azt, hogy akkoriban hogyan nézett ki egy McDonald’s és azt is, hogy akkoriban hogyan festett az étterembe járás kultúrája Amerikában. De a hiteles korábrázoláson kívül a kiváló színészi játék is nagyban hozzájárul az élvezeti faktorhoz. Az alapító szerepében Michael Keaten látható, aki most se okoz csalódást és igazán rendkívülit alakít e drámában.
A McDonald testvérek szerepében Nick Offerman és John Caroll Lynch tűnnek fel, akikkel szintén meglehetünk elégedve. Sikerül nekik jól visszaadniuk azt az érzést, amit a két testvér érezhetett valójában, mikor rádöbbennek, hogy életük munkáját egy jöttment egyik napról a másikra csak úgy elveszi tőlük és nekik semmise marad még a nevük se. A technikai megoldásokról sokat nem lehet beszélni, mert ebből a szempontból csak egy átlagos amerikai mozi Az alapító, de ez így van rendjén, hiszen itt nem a trükkös beállításoknak kell beszélnie, hanem a színészek arckifejezéseinek és a korhű díszleteknek. De még csak a zene se dob a drámai hangulaton, ez szintén nem baj, mert így legalább nem sulykolja bele a nézőbe a film a rendező által elképzelt érzelmeket, helyette a kép beszél és hagyja a nézőt, hogy a saját érzelmeivel próbálja értelmezni a látottakat.
