Annyi mondanivalóm van, hogy ebbe a címadásba már bele se megyek inkább. Bár most az angol fordítás is kitett magáért:
Someone like it veiled…
Really?
Na, mindegy…
Hol is kezdjük? Adva van egy igen egyszerű szituáció. Főszereplő párosunk Leila és Armand nagyon szeretik egymást, ez az alapvetés. Azonban nem azzal fogjuk tölteni a játékidőt, hogy a kapcsolatuknak drukkoljunk. Vagyis de. Csak épp nem úgy. Várj mindjárt kifejtem…
A szerelem és a kiegyensúlyozott kapcsolat adott. Egyenlő felek, évfolyamtársak voltak az egyetemen, okosak, szépek, mi akadályozhatná mégis boldogságukat? A film, már az első pillanatban lerakja a garast. A srác ugyanis még nem mutatta be a lányt otthon. Itt tiltás lesz kérem. De vajon miért a fiú bújik álruhába? Miért kerül erre a srácra burka? És itt robban be az életünkbe az első igazi sztereotípia-csokor, Mahmoud személyében.
Mahmoud 10 hónap után jön haza Jemenből, ahol annyira megradikalizálták, hogy a testvérei sem ismernek rá. Minden jelét magán viseli a jemeni tartózkodásnak. Kufi, kurta, thobe és tasbih gyöngy. Jah és szakáll. Egyértelműen ragasztott, de így már kész egy hithű jemeni. Bátyus hazajött, hogy mindenkit helyre rakjon itt a hanyatló nyugaton, Párizsban.
De legfőképp azért kerül vissza főhőseink életébe, hogy megmutassa, milyen szerencsések vagyunk mi nézők, hogy nem kell átélnünk, amint idősebb testvérünk bezár minket a szobánkba és elégeti az útlevelünket. Vagy azért, mert senki nem akar, szabad akaratunkat terelgetve vallási buzgalmat és egy jemeni álomnyaralást ránk erőltetni.
Szóval adott egy teljesen makulátlan pár, akiknek még a szerelme is tökéletes, csak a fiú édesanyja nézi rossz szemmel a srác választását. Mindettől függetlenül valószínűleg élhetnék a friss diplomások nyugodt, sikerekben gazdag, hópehelyszerű életét, de hát jön az a fránya hitbuzgóság és mindenbe beleköp. Folytathatnám, de mind láttuk már ezt a filmet, csak más köntösben. Szóval ami innentől elválasztja egy átlagos tévedések vígjátékától ezt a filmet, az a töménytelen izmus, amit összegyűjtöttek nekünk. Úgy, mint: feminizmus, radikalizmus, elitizmus, cionizmus, kommunizmus, sovinizmus, rasszizmus, szexizmus, fundamentalizmus, integrizmus és iszlamizmus
Ezért olyan elcsépelt fogalmakat, mint a melegség vagy az alkoholizmus, már csak szőr mentén említ a film. Nem mintha ezen izmusok közül, másfél óra alatt, akár egyet is körültekintően el lehetne magyarázni, de ha 100 emberből 1 utána néz legalább az egyiknek, már valami értelme volt a sztorinak. Ne értsetek félre, maga a film szép iparos munka. Mindent kihoztak a történetből, amit lehetett. Még akár át is érezheti az ember a tiltott burka viselés hátrányait a mai Franciaországban, de mire kicsit belehelyezkednénk egy szituációba, már robog is tovább az empátia expressz. Az egymásra hordástól, végletesen súlytalanok maradnak a konfliktusok, így maga a feloldás is.
De, ha idáig eljutottál és nem riasztottalak el, akkor amondó vagyok nyugodtan szánj 98 percet erre a filmre, mert ugyanakkor bájos, kedves, csetlő-botló és szellemes. Kicsit olyan, mint egy fiatalabb testvér, aki magára rángatta az összes ruhádat, hogy olyan lehessen, mint te. Haragszol a káoszért, amit maga után hagyott a ruhásszekrényedben, de közben nem tudsz nem mosolyogni.
