Olyan széles spektrumon mozog az intellektusuk, hogy képesek olykor úgy váltani a filmes elemek és műfajok között, hogy az ember észre sem veszi. Nagyon jó példa erre az Élősködők című film, amely inkább volt keményvonalas dráma, semmint könnyfakasztó vígjáték (azért megvoltak a maga vicces pillanatai is). A Kótyagos bokszolóm is egy ilyen különleges alkotás, amely ugyan romantikus komédiaként van fémjelezve, mégis képes a nézőt gyomorszájon vágni az olykor meglepően súlyos drámai jeleneteivel.
Pjonggu (Um Tae-gu) profi bokszoló volt, azonban egy végzetes hiba miatt kerékbe törik a karrierje. Napjait azzal tölti, hogy a helyi edzőteremben vállal munkát és továbbra is arról álmodozik, hogy egy nap visszatér a ringbe. Egy nap egy fiatal lány Mindzsi (Lee Hiyeri) érkezik a terembe és felkavarja Pjonggu mindennapjait. Hősünk pedig megnyílik az irányába és újra fellángol benne a vágy, hogy saját technikájával, a phanszori-boksszal újra bajnokká váljon.
Amennyire egyszerű és látszólag sablonos a történet, annyira nagyszerű az egész film és az összkép. Igen, a sztori csak látszólag szimpla és elcsépelt, mert ha Pjonggu bohókás, esetlen cselekedetei, megnyilvánulásai mögé látunk és megértjük őt, akkor rájövünk, hogy mindvégig egy tragikus emberi sorsot szemléltünk. Ezek után pedig már nem fogunk tudni jóízűen nevetni főhősünkön, bármennyire is humoros az attitűdje. Ezért az írói munka nagy dicséretet érdemel, hiszen szépen lassan, de mégis tempósan építkezik, ezáltal egyáltalán nem ül le egy percre sem. Eleinte még együtt nevetünk a karakterekkel, a vége felé pedig már együtt sírunk velük, mert az utolsó harminc perc igazán embert próbáló kihívás és nem azért, mert rossz lenne, hanem azért, mert olyan hirtelen jön a gyomros, hogy nem is vagyunk rá felkészülve.
Nemcsak a történet és annak a struktúrája érdemel dicséretet, hanem az egyedi látványvilág és a sokszor feltűnő, narrációként szolgáló zenei betétek is. Gyönyörű szépen van fényképezve a film, legfőképpen azoknál a jeleneteknél, melyek a szabadban lettek felvéve. A helyenként feltűnő dalolászó narrátor szerepe nagyon kreatív és feloldozó, hiszen ezek a kis szösszentek, amellett, hogy kreatívak, nagyban erősítik a humor faktort a filmben. Valamint ezáltal kapunk megint egy kis betekintést a koreai kultúrába, hiszen ezen narrációk alatt a zene és a kappanhangú énektechnika is mind népzenei elemeket sorakoztatnak fel. A színészek is egytől egyig brillíroztak, Lee Hiyeri cuki Mindzsijébe bárki beleszeretne, nem csak a főhősünk. Um Tae-gu pedig remekül hozza a kissé bohókás, szétszórt és együgyű Pjonggut.
A Kótyagos bokszolóm egy romantikus vígjátéknak álcázott karakterdráma, mely eleinte megnevetett, majd gyomorszájon vág, és a végén összetöri a szívedet, hogy az utolsó képsorokkal mégis egy kis reménnyel összeragassza és megerősítse azt. Ezt pedig a pazar színészeknek, az egyedi látványvilágnak és a remekül összerakott történetnek köszönhetjük. Aki szeretne szórakozni és kikapcsolódni, de nem riad vissza attól, ha egy film képes stílusváltással egy kicsit meglepni, azoknak teljes mértékben ajánlott.
