Peter David neve nem ismeretlen a hazai képregényrajongók körében, számos kiadott története mellett a Kingpin kiadónál négy sorozata is fut. (A Hihetetlen Hulk, X-Faktor, Pókember 2099 és a most decemberben debütáló Marvel Kapitány.) A Marvel Legendák tizedik száma két történetet mutat be Hulk jövőjéről, és David munkáit ismerve garantált a magas élményfaktor.
Elsőként a Tökéletlen Jövő két részét izgulhatjuk végig, ami kapcsolódik a Marvel+ éves Hulk-köteteihez, így a középpontban a zöld óriás egyszerre intelligens és erős változata köszön vissza a képkockákról (Professor Hulk). Száz évvel később a jövőben az emberiséget egy atomháború utáni kietlen Föld tartja fogva. A túlélők leszármazottjai főként a Maestro által létrehozott városban tömörülnek, igencsak rossz körülmények között. Az utcákat elárasztja a nyomor és a bűn, a véreskezű vezető horrorba illő rendőrsége pedig mindenhol ott van, egyszóval minden adott egy igazi disztópikus sztorihoz.
A sci-fi vonalat erősítve kedvenc zöld behemótunk időutazás által kerül ebbe a környezetbe, és a kaland megszervezéséért Rick Jones unokája, Janis felel. A történetről ennél többet nem szívesen árulnék el, mert erősen spoileres lenne, de megkapunk minden elemet, ami miatt Peter David írásait szeretjük. A rajzok George Peréz munkái, akivel itthon a Végtelen Hatalom, a Jurassic Park vagy a Superman & Batman oldalain találkozhattunk, és igencsak mutatós munkát végzett.
A második történet a The End szériából származik, ami mindig egy adott karakter utolsó napjait meséli el. (Korábban magyarul a 18+-os Megtorló kötetben találkozhattunk ilyen kiadvánnyal.) Hulk ezúttal is egy atomkatasztrófa túlélője, de a Tökéletlen Jövővel ellentétben itt nem maradtak túlélők, csak a romok és a kietlen pusztaságok. Könnyen gondolhatnánk, hogy egy egyszereplős (esetleg kettő?) szuperhős képregény baromi unalmas lehet, de Bruce Banner drámája végig érdekfeszítő marad, a frappáns befejezés pedig itt sem marad el. Dale Keown munkái leginkább a már említett, éves megjelenésű Hulk-sorozatból lehetnek ismerősek és igencsak jól áll a rajzainak a modernebb színhasználat a 90-es évek jellegzetes atmoszférájához képest.
Ugyan Hulk soha nem tartozott a kedvenc szuperhőseim közé, de ez a két történet mélyen belopta magát a szívembe, messze a legjobbak, amiket a karaktertől olvastam. A rajzok és a színek gyönyörűek, a borító pedig elég menő, úgyhogy akkor is érdemes vétel lehet a Marvel Legendák 10, ha nem gyűjti valaki a sorozatot.
