A 123 perces filmet Harry Bradbeer (Bolhafészek) rendezte, mely Nancy Springer Enola Holmes-történetén alapszik.
Főszerepben és producerként Millie Bobby Brownt (Stranger Things, Godzilla) láthatjuk, mellette pedig olyan híres színészek jelenítik meg a híres Holmes-famíliát, mint Henry Cavill (Az acélember, Vaják), másnéven Sherlock, Sam Claflin (Éhezők viadala, Ahol a szivárvány véget ér) mint Mycroft, és Helena Bonham Carter (Harry Potter, Harcosok klubja) mint Enola anyukája.
Mielőtt jobban belemélyednénk fontos, hogy egy Holmes-filmhez illően lépésekben vizsgáljuk meg az alkotást. Így Enolához hasonlóan, aki fázisokban tervezi szökését, én is szakaszonként tervezem megfejteni ezt a detektív történetet.
- Fázis: A történet
A történet a könyvekhez hasonlóan azzal a rejtéllyel kezdődik, hogy Eudora Holmes egyik napról a másikra eltűnik. Az eltűnt nő lánya, Enola, a híres Sherlock Holmes húga, aki talán nem sokban különbözik fivérétől, legalábbis ész terén. Miután Enola és két bátyja, Mycroft és Sherlock anyja eltűnik, a lány fivérei hazatérnek régi otthonukba. A legidősebb fiú, Mycroft elszörnyedve húga kinézetén és viselkedésén, nevelőintézetbe szeretné őt adni. Enola azonban az első nyom után, amit eltűnt anyjáról talál, útnak ered, hogy megtalálja azt az egy embert, akit mindennél jobban szeretett és mindig vele volt, bármit is mondanak testvérei.
Sherlock régi ruháiban, fiúnak öltözve útnak indul Londonba, és valójában ekkor ismerjük meg a történet tényleges bonyodalmát, méghozzá a bérgyilkos elől menekülő Tewkesbury márkit (Louis Partridge – Medici, Paddington 2), aki egy szintén 16 év körüli, sármos fiú. Enola megmenti a fiú életét, de még továbbra is édesanyjára koncentrálva magára hagyja. Álruhát és szállást keres magának, majd nyomozásba kezd. Egy igencsak veszélyes közelharc után azonban rá kell ébrednie, hogy anyja kétes ügyei helyett inkább a márki életét kellene megvédenie, így a történet áthelyeződik a két kamaszra. Ám a fiatal lányon nagy a teher, mivel nemcsak a bérgyilkossal, de még a saját bátyja által felbérelt nyomozóval is meg kellene küzdenie, és ez már túlhaladja egy tini leányzó képességeit. Bekerül a nevelőotthonba, de az alkotók ismerhetik a „kölcsönkenyér visszajár” elvét, mivel a márki, amint tud, jön kiszabadítani az ifjú hölgyet. Enola ezután – személyiségéhez méltóan – úgy dönt, elmennek a fiú családjához, hogy leleplezzék a gyilkos felbérlőit. Egészen izgalmas utolsó párharcra kerül sor, és a végén megoldódik a bűntény, megoldódnak a családi helyzetek, mindent szépen lezár a film, hogy elvarratlan szál csak akkor maradjon, ha szeretnénk tovább követni Enola életét.
- Fázis: A tartalom
Maga a cselekmény, a történet természetesen fontos, de látszik, hogy ifjúsági regényen alapszik az egész. Így nem feltétlenül kell elgondolkodva ülnünk a film előtt, hogy most miről is van szó, de azért alábecsülni sem szabad, mivel elég erős mondanivalója van.
A Holmes-família női ágának középpontba helyezése azért érdekes, mivel a híres detektív történetei mellett a legtöbb olvasóban, nézőben fel sem merült eddig a kérdés, hogy volt-e lánytestvére Sherlocknak. Ez egészen más szemszögből mutatja be a detektív történetek világát és a rejtélyek terén híres, de érzelmi téren talán néha hírhedt Sherlockot. De ne feledjük, hogy itt nem férfi nyomozónk áll a középpontban. Itt Enolán van a hangsúly.
Enola hosszú utat tesz meg a film alatt, kislányból nővé érik, úgy, hogy maga sem veszi észre. Elválik az otthon melegétől és a saját útját járja, mint egy igazi nő, és az egészben a nőt, mint fogalmat a legfontosabb meghatároznunk. A legtöbb női karakter a két végletet mutatja. A nevelőnő és a fiatal lányok az otthonban jeleníti meg azt a világot, amikor a nőket arra tanították, hogy házasodjanak, gyermeket szüljenek és szép, elegáns polgári életet éljenek. A másik oldalon állnak a nők, akik harcművészeteket tanulnak, betiltott könyveket olvasnak és képesek robbantásokat szervezni, vagy éppen harcolni azért, hogy felszabadulhassanak. Enola az utóbbi közegben nőtt fel, úgy nevelték, hogy az lehet, aki akar lenni, azt csinálhat, amit szeretne, és a lehető legmesszebb állt tőle a házasság és a fűzők gondolata. Ám ahogy bejut a nagyvárosba, egyre inkább megtalálja a két állapot között az egyensúlyt.
De miért olyan fontos ez a mondanivaló nekünk manapság? Nem az 1800-as években élünk, de van, ami nem változik. A nők továbbra is nagyrészt ezen a két oldalon állnak és továbbra is szúrós szemmel tudnak egymásra nézni. A feminista szó manapság az agresszív, tüntető nők képével párosul, akik nem kérnek a szép, nőies dolgokból. Ez pedig nem jó. A film azt az utat mutatja be, amit járnunk kellene. Az út pedig nem agresszióról szól és nem arról, hogy kierőszakoljuk másoktól az egyenjogúságot. Nekünk kell a magunk útját taposni, önmagunknak lenni és sosem hagyni, hogy bárki befolyásolja, mi mit is szeretnénk vagy kik is szeretnénk lenni. Akiket nem lehet megváltoztatni most, azokat később sem lehet, és mindig lesznek olyan emberek, akik szeretnék megváltoztatni a másikat. Mycroft sem változott meg a film végére, csak lemondott róla, hogy meg tudja „menteni” Enolát. Ez ellen nem tehetünk semmit, csak hogy mi is Enolákká válunk, és ráébresztjük a saját Mycroftjainkat, hogy azok vagyunk, akik, és ezen senki kedvéért nem fogunk változtatni. Az pedig, hogy kiállunk magunkért, nem jelenti azt, hogy nem lehetünk szerelmesek, nem kedvelhetünk férfiakat vagy nem szerethetjük a csínos ruhákat (Zárójelben megjegyzem, hogy pontosan ezért nem fogok a jelmezek tökéletességéről részletesen írni, inkább csak annyit mondok, hogy a ruhák meseszépek voltak, Millie Bobby Brown gyönyörű volt mindegyikben és legszívesebben mindent felpróbáltam volna.)
Mindezért pedig óriási dicséretet érdemel a film, mivel manapság az eltúlzó, agresszív és számomra sokszor erőltetett feminista filmek, filmrészletek inkább ellenszenvet keltenek az emberben, Enola viszont szimpátiát és megértést. Még azt is kiemelném az előbbi témakörhöz, hogy a szerelmi szál férfi karakterének személyisége is kifejezetten tetszett. Pozitív volt, hogy az erős lány karakter mellé egy olyan fiút helyeztek, aki esetlensége mellett egy okos, értelmes és életrevaló fiatal, sőt – kicsit talán műnek hatott – még egy könnycseppet is elmorzsolt a szeretett lány miatt. Mai napig ritkaságnak számít, hogy férfi karaktereket gyengének, elérzékenyültnek ábrázoljanak, így ez is díjazásra méltó.
- Fázis: A képi világ
A kimagasló tartalom mellett egyértelmű – ahogy már korábban is említettem –, hogy a cselekmény inkább egy könnyed, szórakoztató esti filmre hajaz. A visszaemlékezések egy része nagyon jól sikerült, néhány pedig csak úgy volt. Némelyik klisés volt, némelyik kicsit mű, de valahogy ez háttérbe szorult, mivel elég jól építették bele ahhoz, hogy ne zavarja a nézőt.
Néhány jelet önmagáért beszélt – mint mikor megtudtuk, Enola hogy tanult meg harcolni, vagy amikor a vonaton menekült a márkival –, olyannyira jók voltak. A legtöbb esetben azonban a jó jelenet inkább a kiváló színészi munkának volt köszönhető. Az egész Holmes-család igazi odaadással és szeretettel játszotta a szerepét, így nehéz belekötni bárhol is a filmbe.
A film képi világa nagyon szép, habár az elején alkalmazott átvezető képek kicsit furcsák voltak és valamilyen egység hiányzott belőlük. De talán az tette szokatlanná, hogy a negyedik fal lebontása, a humoros megjegyzések nem igazán passzoltak ahhoz a fekte-fehér némafilm stílushoz.
- Fázis: A hang
A magyar szinkronról még mindenképp ejtenék néhány szót. Hát, őszintén, ez is furcsa. Minden tiszteletem a szinkronszínészeké és azoké, akik a szöveget fordították, mert frappáns megoldásokat alkalmaztak. Nagyon tetszett, de nagyon nehezen is állt rá a fülem az eddig még egyáltalán nem, vagy csak ritkán hallott szavakra, kifejezésekre. Persze ez nem azt jelenti, hogy érthetetlen lenne a film, csupán csak megteremtik a kor hangulatát, ami szintén ritka a legtöbb művészeti ágban. Manapság már a reformkori magyar irodalom nyelvezetét is modernizálni kényszerülnek az irodalmárok, mivel a fiatal olvasó egy kukkot sem ért a szövegből. Így ez szintén plusz pont a filmnek.
A zenei világa változatos, de talán mondhatjuk úgy is, hogy egy mixet hallhatunk a Harry Potter- és a Sherlock-történetek világából. Főleg a klasszikus vonal dominál, de az a játékosság, amit megszoktunk a varázslóvilágtól, szintén benne van. Enolához pedig tökéletesen illik ez a kettősség, ahogy a vonós és csilingelő hangok a komoly és fiatalos oldalát egyaránt kiemelik. A zene jól illeszkedik a szituációkhoz, mindegyik különböző, nem folynak egymásba a zenei aláfestések, és az egész filmmel harmóniában van a zenelista.
5.Fázis: A zárás
Enola külön úton folytatja életét és történetét. Könnyes búcsút vesz anyukájától, hiszen már felnőtt, felülmúlta őt és Sherlockot is saját területükön. De még a mi elvárásainkat is bőven felülmúlta. Fiataloknak kifejezetten ajánlott, de az idősebbeknek is érdemes ránézni, mivel igencsak tanulságos lehet.
