A Démonok között üdítő felfrissülést hozott a horror zsánerének 2013-ban. James Wan rendezésében egy izgalmas, feszült kis filmet sikerült összehozni. Nem mondanám, hogy világmegváltó a koncepció, hiszen jól bejáratott horrorpanelekkel operált végig, ám valahogy mégis összességében úgy érezte az ember, hogy kiemelkedett az akkori horrorfilmek közül. Természetesen ehhez kellett egy olyan színészpáros, mint Vera Farmiga és Patrick Wilson, akik között mindig is nagyon jól működött a kémia. Az első rész sikere aztán természetesen arra predesztinálta a filmet, hogy még számos folytatást kapjon, sőt, egyéb spin-off filmeket is.
A történet fő gerincét a Démonok között-filmek adják, ám a Warren házaspártól független egyéb, izgalmas történetekbe is bepillantást nyerhettünk már, mint például az Annabelle-filmek, Az apáca, vagy A gyászoló asszony átka, ám véleményem szerint a legutóbbit jobb meg nem történtnek tekinteni. Vannak kisebb-nagyobb minőségbeli különbségek a filmek között, de azért elmondható, hogy mindegyik hoz egy stabil szintet, amely a horrorok többségéhez képest mindenképp megsüvegelendő. Immáron nyolc résszel büszkélkedhet a Démonok között-univerzum, most pedig nézzük meg, hogyan is sikerült a legújabb felvonás.
A Démonok Között 3. az elődjeihez hasonlóan ismét egy megtörtént eseményt dolgoz fel, most éppen 1981-et írunk. Az ördög kényszerített alcím tudomásom szerint arra utal, hogy anno ez volt az első olyan bírósági ügy, melynél védelemként azt hozták fel, hogy a gyilkosság elkövetése nem saját szándékból, hanem valamilyen ördögi, túlvilági befolyásoltság hatására történt. A Warren házaspár igyekszik bebizonyítani, hogy Arne igazat mond, ám ehhez ismét démoni erőkkel kell szembenézniük.
A mozi összeségében nem lett rossz, hozta a megszokott hangulatot és stílust, ám az első két részhez képest valami mégis hiányzott. Míg az előző két rész valóban tudott félelmetes, sokszor pattanásig feszült pillanatokat okozni, itt most valahogy a horrorelemek nem működtek. Egy jó kis nyomozós thriller hatását keltette végig a film, melynek ugyan volt egy-két olyan jelenete, melyeknek kissé sikerült megidéznie az elődöket, de ha a nagy egészet nézzük, nem sikerült horrorként funkcionálnia, amiben az is szerepet játszhatott, hogy a gonosz entitás nem volt igazán izgalmas, sem félelmetes.
Csinálhattak volna akár egy tárgyalótermi thrillert is ebből, mint ahogy anno az Ördögűzés Emily Rose üdvéért című film tette, mely amellett, hogy részben a bíróságon játszódott, a visszaemlékezésekben abszolút horrorfilmeket meghazudtoló jeleneteket láthattunk. Az, hogy ez a koncepció hogy működött volna az előző filmeket elnézve, azt nem tudom, így viszont se ilyen, se olyan irányba nem mentek el, emiatt kissé súlytalan lett.
A film látványvilága azonban hozta a jól megszokottat. Ez a felvonás is gyönyörűen lett fényképezve, operatőri szempontból kiváló munka lett. Az viszont teljesen egyértelműen levehető, hogy nem James Wan ült most a rendezői székben. Michael Chaves kapott lehetőséget, aki pont a teljesen vállalhatatlan A gyászoló asszony átkát is készítette. Hiányzott végig az az atmoszféra, amit James Wannak sikerült megteremtenie.
A történetben alapvetően lett volna potenciál, de a mozi nem tudta eldönteni, hogy mit is szeretne a nézőből kiváltani. Horrorként nem működött, és sajnos a tárgyalótermi eseményeket is szinte teljesen kihagyták, így összességében, bár nem nevezhető rosszul sikerült filmnek, egyértelműen nem tud az előző kettő film közelébe sem kerülni, így viszont egy felejthető, kihagyott ziccerként fog sok néző emlékezetében megmaradni.
