Az első igazán jó cápás filmet Steven Spielberg rendezte, és annak sikerén felbuzdulva Hollywood azóta is folyamatosan ki akarja használni, valamint ki akarja aknázni ezt az alműfajt. Néha ez jobban sikerül, hiszen születtek olyan nagyszerű cápás filmek az utóbbi időben, mint a 47 méter mélyen vagy a Zátony. Viszont ennek az alműfajnak a jellemzője sajnos a kisköltségvetésű, rossz minőségű alkotások, és ez alól a Netflixes Cápák a Szajnában sem kivétel. Nézzük, hogy miért!
A Xavier Gens (Hitman – A bérgyilkos, Lupin) által dirigált film főszereplője a tengerbiológus Sophia (Bérénice Bejo), aki egy cápamentési akció közepette elveszíti csapatát, és férje is áldozatul esik a támadásnak. Ezt követően a depresszióba esett Sophia nem találja a helyét, pedig nagy szükség lenne a tudására, ugyanis a ragadozó feltűnik a Szajnában, és ez pont az az a jókora példány, amelyik végzett a társaival. A helyzetet bonyolítja, hogy egy fanatikus környezetvédő (Anaïs Parello), egy rendőr (Nassim Lyes) és a polgármester (Anne Marivin) is belekeveredik az ügybe. Ez pedig megkavarja az ügyet, mert mindenkinek más elképzelése van arról, hogy hogyan kéne megoldani. Ráadásul nyakukon van a párizsi triatlon, úgyhogy minél hamarabb elő kell állnia a rendőrségnek a megoldással.
A Cápák a Szajnában alapvetően nem egy rossz film, mert jó témákat vett fel, és ezekkel igyekszek felfrissíteni az alapvetően nem túl kreatív alapötletet vagyis azt, hogy tengeri ragadozók telepszenek meg az édesvízben. Kifejezetten jó az, hogy a film a klímaváltozás hatásait is beveszi az egyenletbe, és ezáltal ökothrillerként próbálja meg megállni a helyét, azonban ott hibázik, hogy egy áltudományos maszlaggal próbálja a megmagyarázhatatlan eseményeket alátámasztani. Emellett pedig egyáltalán nem hazudtolja meg magát, mert sztereotipikus karaktereivel, gyorsan pörgő cselekményekkel, és durva mészárlás jeleneteivel pont egy közel agyatlan popcorn mozivá válik nagyon hamar. Kísérletet sem tesz a klímaváltozás problémájának kibontására, és inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy egy szórakoztató thrilleré váljon, azonban ezt sem igazán tudja összehozni. A borzasztóan kivitelezett CGI cápák, a kőbuta és végtelenül idegesítő kapitalista főgonosznak beállított polgármester, valamint a főszereplő duó közötti nulla kémia csak ront az összképen.
Ez az alkotás abban nagyon jó, hogy pellengérre tudja állítani az erőszakos klímaaktivistákat, valamint a profitorientált kapitalista rendszer bizonyos részleteit. Sután teszi ezt, de ha eltekintünk a kivitelezéstől, akkor maguk a jelenetek hordoznak magukban értéket és emelnek a film minőségén. A színészek is mindent megtesznek azért, hogy kihozzák a maximumot a sztereotipikus karaktereikből, valamint egyik-másik akciójelenet hordoz magában feszültéséget és horrort is. Ezt mintha a készítők is érezték volna egy idő után és a fináléban kifejezetten jót tesz az, hogy elengedték a gyeplőt és bemertek vállalni egy irreális azonban teljes elborult lezárást, amiben végtére is a cápa győz. Ez azonban nem húzza ki a csávából a filmet.
