Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány című film zseniális képivilágával, atmoszférájával és történetmesélésével igazán egyedi, szerzői munka volt. A Világítótorony már egy szűkebb rétegnek készült, inkább amolyan művészi, szimbolikus alkotás lett, de hangulatában, képi világában szintén megmutatta a rendező tehetségét. Az Északi című, harmadik filmje leginkább a kettő ötvözete, ám a rendező elmondása szerint az eddigi legszemélyesebb filmje, amiben végre rendelkezésére állt minden, amit előző filmjeiből hiányolt.
A történet egy viking dinasztiába enged betekintést, ahol a király hazatérte után, nem sokkal brutálisan leszámolnak vele. A fia, aki mindezt végignézte, elmenekül, és felesküszik, hogy egy napon bosszút áll apjáért, és elrabolt anyjáért.
A sztori egy egyszerű, de annál látványosabb bosszútörténet. A felnőtt Viking herceg útját kísérhetjük végig, aki kegyelmet nem ismerve halad afelé, hogy beteljesítse az ígéretét.
A viking világot nagyon autentikusan jelenítette meg Eggers, a film legnagyobb erénye elsősorban a képi világa, zenei aláfestése, illetve az, hogy nem finomkodik egyáltalán. Kendőzetlenül, premier plánban mutatja meg nekünk a brutális kivégzéseket, lecsapott testrészeket. Egy ilyen filmnek ezt nem is szabad másként csinálnia, így kapjuk meg ugyanis azt a hitelességet, ami azt a kort jellemezte.
A főszereplő vikinget Alexander Skarsgård formálja meg, akinek fizikuma abszolút vikinges, viszont játékában, azért hagy némi kivetnivalót. Nem feltétlenül a színésszel van baj, ám a karakter a film nagy részében kissé súlytalan, érdektelen. Kicsit egy videójáték karakter hatását kelti, akivel megyünk végig az akadályokon, pályákon, ám azonosulni nagyon nem tudunk vele, hiába a drámai történések, és a cél, aminél nagyobb motiváló erő nemigen kell. A többi karakter egyébként rendben van, Ethan Hawke abban a kevés időben, amit a vásznon van, kiválóan teljesít, Willem Dafoe szokásához híven zseniális és ijesztő figurát hoz, de Nicole Kidman és Claes Bang is hozza a színvonalat. Aki azonban színészi teljesítményben ellopja a showt, az Anya Taylor-Joy. Az utóbbi években Hollywood egyik legnagyobb feltörekvő színésznője, és minden egyes szerepében tündököl.
A mozi elmondja azt, amit szeretne, ehhez társul a fantasztikus képi világ, jó színészi alakítások, és az atmoszféra, ami végigkíséri az egész filmet. Dramaturgiai szempontból is jól építkezik, a tetőponton lévő csavar is jól működik, hibátlan alkotásnak így sem mondható. A csatajelenetek bár nagyon látványosak, néhol kicsit életszerűtlenek, kicsit hatásvadászok. A mozi utolsó fél órája hibátlan, ám a középső harmada néhol súlytalan lett.
Az Északi összességében egy élvezhető, látványos mozi, a viking-filmek szerelmeseinek igazi csemege. Az átlag mozinézőnek lehet, hogy nem minden elemében fog tetszeni, és a fő karakter kissé halovány jelleme sem emeli a színvonalat, viszont Eggers ismét megmutatta, hogy nagyon ért a nagybetűs filmgyártáshoz.
