A hatodik résszel véget ért A Sólyom és a Tél Katonája, ami leginkább a második Amerika Kapitány realista vonalát igyekezett tovább örökíteni. Ahogy az évad, úgy a finálé sem volt mentes politizálástól, eszméktől és látványos harcoktól, az első húsz perc szinte végig egy pörgős akciószekvencia, ami alatt a néző csak kapkodja a fejét. A látvány ellenére viszont túlságosan sűrűre sikeredett ez a rész, az alig 50 percében Sam Wilson (Anthony Mackie) mellett senkinek nem sikerült igazán érvényesülnie, és a nagy csavar sem ütött igazán, hiszen már lehetett rá számítani.
Mikor utoljára láttuk, Sam épp szemügyre vette az új egyenruháját, a nyitány viszont nem habozik végre felfedni számunkra is. A kosztüm egyfajta hibrid a megszokott Amerika Kapitány-textúrák és Sólyom eddigi felszerelése között, a kék helyett azonban a fehér dominál. Egyelőre még szokni kell a ruhát, valahogy számomra még nem ért be, hogy élőszereplős változatban lássam ezt a variációt. Sólyom viszont nemcsak az új szerkójával viszi el a showt, végig ő marad a reflektorfényben, ezáltal ízelítőt is kapunk abból, hogy Sam milyen Amerika Kapitánnyá szeretne válni. Nekem a katarzis kimaradt, nem éreztem, hogy az évad végére sikerült volna azzá a hőssé válni, akinek majd lennie kell. Úgy gondolom, hogy ez tudatos húzás volt és Sam csak hosszú távon fog majd igazán kibontakozni a szerepben, nem is volt tervben, hogy a hatodik rész végére beérjen a karaktere.
Ugyanez azonban nem mondható el Bucky-ról (Sebastian Stan), aki, ha a háttérbe is szorul egy kicsit, a záró képsorok közt láthatjuk, hogy elvégzi a továbblépéshez szükséges feladatait. Szintén új megvilágításba kerülhetett a Wyatt Russel által alakított John Walker. Annak ellenére, hogy dühtől vezérelve csatlakozik a leszámoláshoz, emlékeztet, hogy alapvetően ő nem egy rossz ember. Nagyon szép munka a Sammel alkotott szimmetriájuk, ahogy az előbbi az epizód elején kap új megjelenést, úgy Walker is másik gúnyában masírozik ki az évadból, ezáltal pedig arra következtethetünk, hogy lesznek még kisebb-nagyobb felbukkanásai az MCU-ban.
A Sólyom és a Tél Katonája fináléjának a legnagyobb csalódása sajnos Sharon Carter volt, ez pedig abszolút nem Emily VanCamp hibája. A színésznő már a második Amerika Kapitány óta jól hozza a szerepét, de a köré épített csavart nagyon rosszul építették fel és közel sem ütött akkorát, mint amekkora meglepetés lehetett volna. A jó hír ellenben az, hogy úgy fest, még számíthatunk az ő visszatérésére is, hiszen még rengeteg potenciál van az új szerepkörében.
A látvány szépen volt kivitelezve, láthatóan a stábnak nem kellett úgy kapkodnia a lezárással, mint a WandaVízió esetében, és ismét felcsendül egy-két korábbról már ismert dallam a zenében.
A Sólyom és a Tél Katonája valahogy hagy maga mögött némi hiányérzetet, ebből kifolyólag szinte borítékolni mernék egy második évadot. Kicsit sajnálom, hogy pont a zárlat épült ennyire Sam köré, de azt sem mondanám, hogy tönkretette volna a sorozatot, nagyjából hozta a megszokott minőséget.
